Alig kezdődött el a Rising Star, máris kiverte a biztosítékot a tehetségkutató vehemens ítésze, Kerényi Miklós Gábor. Hol kirántotta a falból az erősítőt, hol melegebb éghajlatra küldött egy jelentkezőt.
A tehetség lehet átok vagy ajándék. Akinek viszont szemernyi sem adatott belőle, az ne kerüljön Kerényi Miklós Gábor szeme elé! Ezt a konzekvenciát lehet levonni a TV2 produkciója kapcsán, ahol a direktor már az első adásban megmutatta azt az arcát is, melytől sok művész retteg.
KERO nem csomagolja sztaniolba véleményét, határozottan és igen karakteresen fogalmazza meg kritikáit, azt sem bánva, ha a versenyző megsértődik. Stílusa finoman fogalmazva is megosztja a közönséget, az első adás után a mûsor Facebook-oldalán ilyen és hasonló levelek jelentek meg:
„Kerényi úr, milyen dolgokat enged meg magának? Milyen beszéd az, hogy befogná a pofáját?” „Kerényit küldjék haza a piros ajtón!” „A stílus maga az ember, KERO Úr, minden elismerésem a tudása előtt, de itt le-égette magát!”
– Kerényi Miklós Gábor szenvedélyes szakember, aki híres a maximalizmusáról, művészi minőség tekintetében nem ismer tréfát. Ez azonban csak az egyik oldala. Azok, akik látták az adást, tudják: amellett, hogy profi, kiváló a humora is. KERO az egyik legérdekesebb zsűritag, akinek a teljesítményével maximálisan elégedett a TV2 – nyilatkozta Koltay Tamás, a csatorna kommunikációs vezetője.
Kerényi többre tartja az őszinteséget az udvariaskodásnál.
– Az udvariasság lényeges, de csak egy viszonyrendszerben létezik, nálam a kapcsolat legfontosabb része pedig a figyelem – mondta a Borsnak Kerényi Miklós Gábor. – Rettenetesen figyelek arra, akivel dolgozom, őt nézem teljes odafordulással. A produkciója láttán pedig nagyon őszintén, nagyon személyesen és úgy próbálok reagálni, hogy az igazán hasznos legyen az illetőnek, akivel beszélek – magyarázta a direktor. – Az életem során visszatérő eredmény, hogy végül boldognak mondja magát az, akinek elmondtam a véleményem, mert olyan kritikát kapott, amellyel később tud mit kezdeni. Zsigerből megérzem a tehetség illatát, teljes energiámmal élem át a művészi pillanatokat, és ilyenkor senki sem követelheti tőlem, hogy az udvarias szavakra figyeljek, mert az gyengítené a pillanat erejét. Akikkel együtt dolgoztam, általában elégedettek a végeredménnyel, és a művészetben ez a legfontosabb.
