Lakatos Levente: Aktus 1. rész

– Örülök, hogy végre rászántad magad, és elkísértél. Legalább húsz éve várok erre a pillanatra. Ezek szerint arra is van esély, hogy…

– Anya, kérlek, bele se kezdj! – nyögi Laura, esetlenül rángatva a derekán megtekeredett koktélruháját.

A nyomozó – egykor ügyvédként praktizáló – édesanyja folyton noszogatta lányát, járjon vele társasági eseményekre, hátha valamelyik fogadáson megismer­kedik egy szimpatikus, érett, ámde független férfival. Lehetőleg olyannal, aki valamely tudo­mányág elismert vagy legalább feltörekvő doktora, és – miután degeszre kereste magát mások nyomorán – feleségül veszi. Lau­ra rendre inkább túlórát vállalt, mint hogy anyja akaratossága alatt megtörve egy puccparádén szépelegjen. A kötelező illemtől émelyeg a gyomra, és – amint azt a példa is mutatja – bármennyire igyekszik, a kényes anyagból készült ruhákat sem tudja megfelelő kellemmel viselni.

– Örülnék, ha végre rendeződne… – Mariann levegővételnyi szünetet tart, majd miután segít lányának elsimítani a ruhája gyűrődéseit, a következőképpen fejezi be a gondolatot: – …a kócos életed.

Mély sóhajában Laura gorom­ba választ fogalmaz, ám belátja, veszekedéssel sót szórna a nyílt sebre. Amióta férje – és egyben Laura apja – közel egy éve tragikus hirtelenséggel elhunyt, a fekete kosztümöt viselő asszony arcára napról napra mélyülő ráncokat vájt a magány. Ötvenhat esztendősen társ nélkül marad­ni, és új jövőképet alkotni, több mint kétségbeejtő. A törődés női lelket gyógyító orvosság, ám ahelyett, hogy Mariann vásárolt volna magának egy ölebet, újra anyáskodni kezdett egyetlen gyer­meke fölött.

– Alig várom, hogy unokám szülessen! – jelenti ki az asszony, majd kacarászva hozzáteszi:

– Tudom, fontos a karriered, én felnevelem neked a gyereket.

Még csak az kellene! – feleli gondolatban a nyomozónő, és felteszi magának a kérdést: hol csesztem el? Butaság volt elhinnie, hogy nem véletlenül kényszerült édesanyjával azonos időben változtatni az életén, ami cirka másfél esztendeje, amolyan „összehordta a szél” módon, valóban összekócolódott. Miközben a kibogozhatatlanul kócos tincseket nyesegetve lezárni próbálta magánélete eddigi legsiralmasabb korszakát, kilépett a rendőrség fullasztó követelményrendszeréből, és függetlenségre törekedve saját vállalkozásba fogott: megalapította a Fényes Magánnyomozó Irodát.

Új életet kezdett.

Tettvágya az édesanyjára is átragadt, aki felajánlotta, a legfelsőbb körökig ágazó kapcsolatrendszerén keresztül megbízásokat szállít lányának, ennek fejében, jutalék helyett közösen eltöltött órákat kér.
Itt csesztem el! – ismeri be magának Laura. Míg anyja csak apró-cseprő ügyeket igyekezett kézben tartani, a nyomozónőnek hasznára is vált a segítség, hiszen a magánzói lét addig ismeretlen nehézségei felőrölték a figyelmét. Amikor azonban Ma­riann önkényesen megbízásokat kezdett vállalni a nevében, és az irodáját is átalakíttatta, Laurában megkondult a vészharang. Eladta áhított függetlenségét.

A nyomozónő most arra törekszik, hogy a rátelepedő Mariannt megkerülve kibővítse saját, különbejáratú ügyféllistáját. Ezért parádézik ma este az anyja elit ismerősének a Millennium Event Centerben tartott privát fogadásán, egy kényelmetlenül mélyen dekoltált ruhában.

(Folytatjuk)

Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!