Ki gondolta volna, hogy a gyönyörű Görög Zita évek óta szerelmes verseket őriz íróasztalának titkos fiókjában? És ki gondolta volna, hogy ő maga írta őket?
Az általános iskola óta rajong a költészetért Görög Zita, szülővárosában, Salgótarjánban még rendezvényeken is szavalt némi zsebpénz reményében.
A kétgyermekes anyuka a Borsnak elmondta, volt időszak az életében, amikor a színészi pálya vonzotta, de végül a modellkarriert és a családot hozta a sors. A versek iránti szeretete azonban ma is élénken él benne, és az évek előrehaladtával egyre inkább érik benne a gondolat, hogy egyszer a nyilvánosság számára is feltárja legmélyebb érzéseit és gondolatait.
„Imára kulcsolt kezeim közé száll sóhajom / hideg rázza bordáim közt a bizonytalanságot / Messze a vágy, Nem is az számít / Csak lehunyt szemeid mögött az igazság” – mutatja be lírikus énjét egyik kis versében Zita.
– Szinte az összes szösszenetem a szerelmi csalódásaimról szól, ezért nagyon intim és személyes írások. Én ezzel vigasztalódom, ez a terápiám. Kiírom magamból a fájdalmat. Korábban már felmerült az ötlet, hogy kiadjuk őket a rólam készült fekete-fehér fotókkal kiegészítve, de aztán elvetettem a tervet. Nem akartam, hogy a testem és a külsőm felülírja a gondolataimat. Ha egyszer kiadják őket, akkor is csak egy versekkel teli kötetet szeretnék bemutatni a közönségnek – nyilatkozta Zita, aki a klasszikus magyar költők mellett gyakran olvassa a kortárs líra műveit is.
