A rendszer szorul gyógyításra. A kezelés elodázhatatlan, az egészségügy bajait jelző tünetek nem engedik meg a „beteg” várólistára tételét.
Miközben az állami Híradó „dolgozó népünk győzni fog” stílusban számol be újabb és újabb mentőkocsik átadásáról, addig a való világban elöregedett járgányok sokaságát kell kivonni a forgalomból. Ha valaki rosszul lesz az utcán, vagy elütik, nem tudhatja, hogy időben érkezik-e hozzá segítség. És ez fokozottan igaz a vidéki településeken élőkre.
Most egy 22 éves fiút gyászol a családja. A srácot egy szolnoki zebrán gázolták el, s csak több mint fél óra múlva fékezett mellette a mentő. A Bors munkatársai lemérték: a helyszín és a mentőállomás közötti távolság – sziréna nélkül, személyautóval – 9 perc alatt kényelmesen megtehető. Mit lehet erre mondani?
Természetesen – ritka kivétellel – nem a munkájukat becsületesen, fáradtságot nem ismerően, amúgy kevés pénzért végző mentősök okolhatók a késve érkező segítségért. A rendszer szorul gyógyításra. A kezelés elodázhatatlan, az egészségügy bajait jelző tünetek nem engedik meg a „beteg” várólistára tételét.
A kampányszerű avatások helyett a hatalom jobban tenné, ha a zsebébe nyúlna. Gondolkodjanak: vajon egyetlen futballstadion árából hány mentőautó megvételére futná?
