Berki Krisztián lett az év sportolója a sportújságíró-szövetség szavazásán. A tornász olyan mélypontra jutott idén, hogy kis híján befejezte.
Elképesztő, milyen rajongás veszi körül. Hogy bírja?
Egy sportoló a jó eredményeken túl ezért is dolgozik. Ahogy a rajongóknak sokat jelent a mi sikerünk, úgy nekünk is fontos az ő szeretetük. Ilyenkor visszaidéződnek azok a pillanatok, amikor megszülettek a nagy győzelmek.
Idén az Európa-bajnokságon nem nyert, a világbajnokságon viszont igen. De amúgy is jellemző önre, hogy becsúszik egy-egy gyengébb időszak. Talán ettől annyira emberi, ezért szeretik annyira a szurkolók.
A természetemből fakad, hogy jól kezelem a sikereket és a kudarcokat is. A győzelmek esetén is a földön járok, és ha kudarc ér, akkor sem haragszom az egész világra. Persze az ember nem törekszik a kudarcra csak azért, hogy elfogadják és hogy edződjön. De ha már jön, illik normálisan fogadni és tanulni belőle.
Mi viszi ilyenkor tovább?
Változó, hogy mikor mennyire visel meg egy kudarc. Idén az országos bajnokságon, amikor leestem a lóról, teljesen kiborultam. Szó szerint tragédiaként fogtam fel, kis híján befejeztem. De szerencsére nagyon jó emberek vesznek körül, a feleségem, Marcsi, az edzőm, Kovács István, úgyhogy ha én magam nem is tudnék továbblendülni a mélyponton, ők segítenek.
Egy élsportolónak előny vagy hátrány, hogy ennyire érzékeny?
Azt képzelje el, hogy amióta megszületett a kislányom, Lia, azóta még az addigiaknál is érzékenyebb lettem. Én így működöm, nekem így jó.
Eddig nyert hat Eb-t, három vb-t, egy olimpiát, kétszer volt az év sportolója. Mi motiválja még?
Magyar Zoltánt akarom túlszárnyalni, akinek eggyel több olimpiai bajnoki címe és év sportolója-elsősége van. Szép lenne minden idők legeredményesebb magyar tornászának lenni.
