Simicska csak felvetette a lehetőségét, hogy kitörhet a totális médiaháború közte és Orbán között, sajtóbirodalmának főtisztjei azonnal leléptek.
Nyilván mérlegelték az esélyeket, az előnyöket, és a két gazda közül Orbánt választották, „lelkiismereti okokból”. Árulásuk miatt Simicska őrjöngő ámokfutásba kezdett a nyilvánosság előtt: mocskos szavakkal küldött mindenkit a legmelegebb éghajlatra, közöttük Orbán is, akit azzal vádol, hogy hátba támadta őt.
Eddig tartott egy szép férfibarátság, kár érte, de Önt most az érdekli, hogy mi lesz ezután. Szerintem nem sok. Simicska újjászervezi a szerkesztőségeket, új főnököket nevez ki, a lapok megjelennek, a tévé sugároz, a rádió szól, s támadni fogják a Fideszt. A vérjobbos közönség egy része elpártol, néhány Orbánban csalódott visszatér, de alapvetően minden megy, mint eddig.
Orbán rányomja a médiaadót Lajos cégeire, és elzárja a többi, még Simicskának csurdogáló pénzcsapot. Viktornak mindez nem sokat fog ártani! Lajosnak egy esélye van: el kell kezdenie énekelni Orbánról, a családjáról, és a mamelukjairól. A közös stiklik zaftos, forró sztorijait! Ezzel persze magát is bajba sodorja, hiszen mindig együtt voltak, amikor az ég zengett. Lajos vagy Dugovics Titusz lesz, vagy bohóc! Mai nyilvános dührohama azt jelzi, hogy inkább az utóbbi, bár persze a pénz erejével még fenntarthatja az erős fiú látszatát. Vérbeborult aggyal nem lehet vívni! Ha Simicska végig megy az útján, akkor bebizonyítja, hogy az Orbán-rendszer bűnben fogant, hogy a legfőbb vezető korrupt, törvényeket sértett, ám ettől ő maga még nem lesz ártatlan polgár. Ha gyáva, vagy megállítják valamivel, megvetett kis politikai bohócként hullik a megérdemelt semmibe.
