Nincs Nike Air Maxem, nincs IPhone-om, és a Starbucksban sem voltam még soha. Ez a jövőben is így lesz, és kicsi az esély arra is, hogy megnézem A szürke ötven árnyalatát. A könyvet sem olvastam.
Ha valamit sokan szeretnek, ha elvárás, hogy tudj te is róla vagy legyen neked is olyan, akkor az engem taszít.
A filmet az elsők között megtekintő kolléganőm elmondása azonban egyezik: a történet azért népszerű – főleg
a nők körében – mert megelevenednek azok a dolgok, amelyekre állítólag a nők titkon vágynak. Így most, hogy megnézhetik, a nők ismét elmondhatják majd egymás közt vagy magukról, hogy „Ejha, de jó lenne, ha én is… Ha velem is… Ha nekem is…!”
És persze valószínűleg ugyanúgy nem kapják majd meg, legfeljebb könnyebben beleugranak alkalmi hódításokba a fenti álmok reményében.
Hogy mi kell a nőnek? Nem tudom. De nem nagy kockázat kijelenteni: mindegyiknek más és más.
Azt azonban nem hiszem, hogy a válaszokat valaha is ezekből a könyvekből tudnám meg. A válaszokat nekünk, férfiaknak kell megtalálnunk. A siker pedig csak akkor garantált, ha a „feleletünk” csupán a kiválasztott igényeit elégíti ki.
Ha minden nővel szemben kitűnően működik, akkor biztosan hamis!
Szürke.
