A szír szó hallatán a következő szavak villannak be egy magyar ember agyába: terrorista, pénzváltó, illegális bevándorló és örökös háború.
Az is nyílt titok, hogy az itt élő szíreket hosszú évek óta figyelik, mindent tud róluk a TEK, a titkosszolgálat. Egyszóval nincs túl jó hírük.
De ha jól belegondolok, mégis lenne mit tanulni tőlük. Náluk még él a szemet szemért törvény, ami egy időben (Szent István, Szent László korában) nálunk is divatban volt. Vagyis ha megölik a családod, büntetlenül te is megölheted a gyilkost. Dali még erre is rátett egy lapáttal, élve darabolná fel a családját kiirtó férfit. Nálunk ezt most önbíráskodásnak hívják, és húsz év börtönnel honorálják. A szíreknél fél évvel.
Nézzenek magukba: ugye, nem is olyan rossz ez a törvény? Valószínűleg nálunk sem 140 százalékos telítettséggel üzemelnének a börtönök, mert igenis lenne visszatartó hatása.
Mint jogkövető állampolgárt persze magam is elítélem a fent leírt soraimat. Mint édesapa viszont csak annyit mondhatok, hogy megértem Dalit, a feleségét és fiát elvesztő szírt. Sőt adott élethelyzetben utánoznám is.
