Döbbenetes, hogy az országos érdeklődést és felháborodást kiváltó szigetszentmiklósi gyermekbántalmazási ügyet milyen felületes módon vizsgálta(?) a rendőrség.
A bírónő ezt szépen úgy fogalmazta meg: hiányos nyomozás. Aztán három órán át fejtegette, miben volt hiányérzete.
A nyomozók például nemes egyszerűséggel átsiklottak felette, hogy az állítólag szexuálisan bántalmazott gyerekek védőnőjét, orvosát tanúként kihallgassák. Az ügy vizsgálatába bevont igazságügyi szakértő pedig egyszerűen inkompetens volt. Nem rendelkezett megfelelő képesítéssel, valami olyasmi ez, mintha egy hengerfejes kocsit egy gumiszerelő akarna megjavítani.
S miközben a hatóság ilyen hányaveti módon végezte feladatát, a vádlottak két évet húztak le a létező legnagyobb hendikeppel. A börtönben a pedofilok állnak a hierarchia legalján, semmi jóra nem számíthatnak az őket körülvevő közegben.
És az sem egyszerű feladat, hogy a szabadságát visszanyerő házaspár miképp mossa le magáról a rájuk ragadt bélyeget. Egy nyomozás mindig emberi sorsok felett dönt. Nagy a tét. Ily módon elvárható a tétnek megfelelő hozzáállás.
