Húsz évvel a brutális zuglói gyilkosság után először nézett nagyszülei gyilkosának szemébe Szalai Dóra. Az akkor húszéves lány találta meg a holttesteket, és soha nem tudta túltenni magát a megrázkódtatáson.
– Fel tudja idézni az 1995-ös eseményeket?
– Apuval mentünk a nagyszüleimhez, hogy megmutassuk nekik a ballagási képeimet. Már a kapun sem jutottunk be, mert bele volt törve a kulcs a zárba. Bemásztam a kerítésen, benyitottam a bejárati ajtón, és láttam, hogy ott fekszik a papa a földön. Minden szét volt dobálva a házban, pedig a nagyszüleim rendmániások voltak.
– Mit tett ekkor?
– Fel sem fogtam, hogy mi történt, a mamát észre sem vettem, aki távolabb feküdt a szobában. A sérüléseiket sem vettem észre, vagy csak törölte az agyam. Valahogy azt hittem, hogy majd a mama jön és segít a papán, aki biztos csak rosszul lett. Visszacsuktam az ajtót, kimentem apuhoz, és elkezdtem sírni.
– Ismerték a tettest?
– Nem, soha nem találkoztunk vele. Utólag tudtuk meg a szomszédoktól, hogy a nagyszüleim étellel kínálták, cserébe állítólag segített nekik. Bérbe akarta venni az egyik szobájukat, ezt többször is elmondta nekik, de a mamáék nem egyeztek bele.
– Miként fordulhatott elő, hogy csaknem húsz évig bujkált W. László?
– Úgy tudom, első perctől a rendőrség látókörébe került, csak az akkori DNS-technológia nem tette lehetővé, hogy minden kétséget kizáróan rábizonyítsák. Éppen fél évvel a bűncselekmény elévülése előtt kapták el.
– Eddig bujkált?
– Úgy élt, mintha semmi nem történt volna. Hazament Romániába, aztán visszaköltözött. Ráadásul nem is messze a nagyszüleim házától, a szomszédos kerületbe. Megnősült, és gyereke született. Szörnyű belegondolni, hogy végig itt volt a közelünkben.
– Milyen érzések kavarogtak önben a tárgyalás előtt?
– Nagyon feszült voltam. Amikor először a szemébe néztem, elkezdtem sírni, mert egy pillanat alatt újra feltörtek bennem a rossz emlékek. Aztán dühöt éreztem, amiért közönyt láttam az arcán és amiért semmilyen megbánást nem mutatott.
– Ha bocsánatot kérne önöktől, megnyugvást jelentene?
– Nem! Nincs bocsánat!
– Milyen ítéletet tartana elfogadhatónak?
– A halálbüntetés az egyetlen, ami megnyugtatna. Mivel ez nem lehetséges, életfogytiglani börtönbüntetést szeretnék. Hogy soha többet ne lehessen szabadlábon a nagyszüleim gyilkosa.
Bottal és késsel gyilkolt W. László
W. Csaba László a vád szerint 1995-ben könyörtelenül végzett egy zuglói házaspárral. A férfi segített a nyugdíjasoknak a ház körül, ezért ételt kapott. A házaspár egy kisebb összeget is adott neki kölcsön. A gyilkosság napján ezt kérték tőle vissza, de a fiatalember elvesztette a fejét, először bottal bántalmazta a nyugdíjasokat, majd késsel halálra szurkálta őket.
Úgy tudjuk, miután csaknem húsz évvel később elfogták, W. László teljes beismerő vallomást tett. – A tárgyaláson azonban visszavonta az egészet. Azt állítja: a házaspár már halott volt, mire a helyszínre ért – tette hozzá dr. Poprádi Péter ügyvéd (képünkön).
