Eddig csak röhögtünk azon, hogy Magyarország jobban teljesít. Pedig megtörtént az elképzelhetetlen: egy állami cég NEM fizette ki egyik csúcsmenedzserének a neki jogszerűen járó lelépési pénzt, aki ebbe halkan beletörődött. Vagyis papíron százöt milla maradt a kasszában, egy fűszálat sem kellett arrébb tenni érte. Persze, hogy ezt elhiggyük, egy mély levegőt kell vennünk.
Volt már példa csaknem százmilliós végkielégítésre a közszférában, de azt zokszó nélkül kifizették. 2008-ban politikai szimbólummá vált a kedves, kövérkés BKV humánpolitikai igazgató, aki a lelépési pénz felmarkolása után még simán dolgozhatott tovább az önkormányzati cégnél. Ő tényleg azt gondolta, hogy neki ez járt. Neki köszönhetjük a fülkeforradalom után bevezetett végkielégítési különadót, amelyet tavaly szép csendben megszüntettek.
Talán hasonló botránytól tartottak, amikor rongyos ötmillióban állapodtak meg a Főgáz menedzserével. De könyörgöm: hány ilyen szerződés lapul még az állami, volt önkormányzati cégek páncélszekrényeiben? Mennyit fizettek ki és mennyit fognak még kifizetni kiváló szakembereinknek? Ér ennyit bárki szakértelme?
