»Ha a sértődött milliárdos bizonyítani tudja, hogy Orbán jelentett róla, az egy őszödi végkifejletet vetít előre.«
Azt még nem lehet tudni, hogy Simicska Lajos csak blöfföl-e, vagy a kezében valóban ott lapul a royal flush. Az Orbán–Simicska háború a nyílt adok-kapok szakaszába lépett, s ahogy a veszprémi választások is megmutatták, a „nagyok” harca elbizonytalanította a Fidesz tántoríthatatlannak hitt szavazótáborát.
Ha a sértődött milliárdos bizonyítani tudja, hogy Orbán jelentett róla, az egy őszödi végkifejletet vetít előre. Bukik a kormányfő és vele együtt díszes kompániája is. Ha nem mennek maguktól, majd a választók húzzák ki a fenekük alól a bársonyszéket.
A történetnek számomra létezik egy másik olvasata is. Tizenkét éves srác voltam, amikor Nagy Imre újratemetésén elhangzott a nagy hatású, generációnk meghatározó élményévé vált Orbán-beszéd. Talán azt az Orbánt gyűlölők is elismerik, hogy elementáris erejű szónoklat volt ez, a rendszerváltás egyik ikonikus pillanata.
Ha Simicska igazat beszél, úgy a rendszerváltás utolsó illúziója is úgy pukkan szét, mint a szappanbuborék. És a jókora tockosoktól sajgó fejünket simogatva már senki sem vigasztalhat bennünket azzal: ne sírjatok, gyerekek, ez csak katonadolog.
