Bármelyik pillanatban meghalhat a 48 éves Varga József. A férfit azbeszt betegítette meg. Fél, de szeretné méltóságteljesen tölteni utolsó napjait.
Varga József fél. Negyvennyolc éves, és meg kell halnia. Ezt a sorsot nem ő választotta, beletörődni nem tud. Már csak egy dolgot szeretne: méltósággal leélni azt a pár hónapot, ami még hátra van neki. Már, ha életben marad addig.
József Zagyvaszántón lakik, mindig is itt élt. Egy kilométerre a település határában álló egykori cementgyártól, ahol évtizedeken keresztül dolgoztak a mérgező azbeszttel.
Józsefék utcájában ketten már meghaltak:
– ... és 48 évesen nekem is meg kell halnom. Ez a fájdalmas igazság. A bajom ugyanaz, mint sokaknak a faluban. Mesothelioma, a mellhártya rosszindulatú daganata. Vagy ahogy közismert, azbesztózis – mondja Varga József a Borsnak.
– Korábban vállalkozó voltam, volt élelmiszerüzletem, kocsmám. De fel kellett számolni mindent. Nem bírtam. Pestre jártam áruért, de hamar elfáradtam a pakolásban. Elmentem orvoshoz, kiderült, hogy víz van a tüdômben. 2013-ban azt mondta a főorvos, hogy ekkora daganattal maximum hat hónapig húzom. Ez 17 hónapja volt – emlékszik vissza József, miközben dühösen sorolja, hogy a gyógyszerek milyen sokba kerülnek. Évtizedeken keresztül fizette a pénzt az államnak, most nyolcvanegy százalékos rokkantként kap kilencvenezer forint nyugdíjat.
– Eleinte még bírtam a terhelést. Szerveztem falunapot, árultam fenyőfát. De egyre nehezebb. A fájdalommal sajnos nem lehet mit kezdeni. Minden lépés fáj. Most gyakorlatilag egy élő halott vagyok. Nem bírok menni, aludni is csak nehezen. Megmondta a főorvos: bármelyik pillanatban meghalhatok. Meg fogok fulladni. Tele van vízzel a tüdőm, ami bekocsonyásodott. Esténként gyakran úgy fekszem le, hogy reggel talán már nem fogok felébredni – meséli elkeseredetten József, aki a kezeléseket is egyre nehezebben viseli. Utoljára múlt csütörtökön volt kemoterápián. A tizenegyediken.
József beperelte az államot kártérítésért. Abban bízik, hogy a pénzből talán ki tud próbálni új gyógymódokat. Csakhogy ugyanabban a cipőben jár, mint jó barátja, a decemberben elhunyt György Zsolt: a bíróság még mindig nem állapította meg, hogy a perben ki képviselje a magyar államot. Az idő viszont fogy.
A Zagyvaszántó és Lőrinci határában 1971-ben épült cementgyárat 2005-ben elkezdték felszámolni, miután az Európai Unió – mérgező mivolta miatt – egy rendelettel megtiltotta az azbeszttartalmú termékek előállítását. Idén januárban a helyi újság büszkén számolt be róla, hogy a kormány intézkedett, és csekély 1,3 milliárd forintból eltakarítják a mérgező azbesztporral szennyezett törmelékeket. A cementgyár helye március 30-án úgy nézett ki, ahogy azt fotónkon is láthatják.