Kevés a pénze, ezért örülne a Kossuth-díjnak, no persze nem szeretne panaszkodni Medveczky Ilona. Nyugdíja 67 800 forint.
Elkeseríti Magyarország jelenlegi helyzete, ezért, ha nem muszáj, ki sem teszi a lábát az utcára Medveczky Ilona. Néhány barátja mellett kutyáival beszélget csak leginkább a nagy múltú revüművésznő. Bevallása szerint gyógyír lehetne fájdalmaira egy társ, illetve egy régóta áhított elismerés, a Kossuth-díj.
– Este leülök megnézni a híreket, amitől elájulok, és rámegy az egész éjszakám. Nagyon felzaklatnak a világban történő dolgok, és sajnos nincs, ki borogassa a lelkemet – mondta Ilona, aki nagy szerelme óta nem talált méltó párt maga mellé, szerinte a férfiak a kocsijukkal mérik a potenciájukat.
Nem csak a férfiak váltak a szemében beképzeltté és önzővé, a milliárdosok és az ország élén álló vezetők fejében sincs minden rendben.
– Olyan állapotokat élünk át, mint amikor a tenger háborog, és minden szemét, piszok a felszínre kerül – kesereg a táncművész. – Ez nem az emberekre, hanem pár emberre vonatkozik, akik élik álomvilágukat. Le fog ez ülepedni, csak én azt már nem érem meg. A milliárdosoknak sajnos a zsebük növekedésével nem nőtt az agyuk kapacitása. Ezt máshogy nem lehet átvészelni, csak méltósággal – magyarázta. Mint mondta, sok mindent letett már az asztalra, mégsem ismerték el kellőképpen.
– Én negyvennyolc évig táncoltam, a táncművészeti diplomámmal, a különböző díjakkal, de még senkinek nem jutott eszébe, hogy Kossuth-díjat kapjak. Ma már fű, fa, virág megkapja. Én az akkori osztogatásnál is megkérdeztem: de ki az az Ákos?! Pedig akkoriban Orbán Viktor még igencsak serdülő volt az állam vezetésében. Ez kész közröhej, a barátok meg a huszonhatodik szomszéd kapja meg az elismerést?
– Nagy összeggel is jár, de ha ettől a kormánytól kapnám meg, kétszer is meggondolnám, hogy ne adjam-e vissza. De nem az én szégyenem, hogy nem kapok Kossuth-díjat, ahogy a nyugdíjam sem, hanem az állam szégyene. Egész pontosan 67 800 forint a nyugdíjam, de én ne panaszkodjak, amíg van fedél a fejem felett, és van mit ennem, amit ingyen küld egy ételfutár-szolgálat. Én nagyon spórolós vagyok, mindig is az voltam, addig nyújtózkodom, ameddig a takaróm ér.
