Egy csapatban küzdenek a pólós Lengyel lányok

Általános iskolában még mindannyian teniszeztek, ám Dorottyát inkább a csapatsportok vonzották.

– Kapóra jött, hogy mint jó úszót, elküldtek a diákolimpiára, mert ott tetszett meg a vízilabda – meséli a 23 éves nővér. – Szerencsére akkor már volt Szegeden női póló, így csatlakoztam, és hamarosan a húgaim is követtek. Szóval lassan 12 éve játszunk együtt, és ennek a csapat is hasznát veszi. Mondjuk az elég vicces, amikor mi hárman, meg Dalmády Szandra és Petra van épp a vízben.

Dorottya elismeri, neki már nincsenek válogatott tervei, az ikrek, Anett és Dominika viszont egyaránt tagja az Universiade-ke­retnek.

– Egyébként nemcsak a sportot, az öltözködést tekintve is egyezik az ízlésünk – veszi át a szót Dominika. – Szerencsére ugyanaz a láb- és ruhaméretünk, így könnyen tudunk csereberélni. Egyedül a fiúk terén nincs egyet­értés, hiszen Dóri barátja és az enyém teljes más típus, Anett pedig még keresgél. Na meg ő az, aki a továbbtanulásnál is eltért a sport-, illetve egészségvonaltól, mert míg a nővérünk most végez gyógytornászként, én pedig másodéves vagyok a testnevelési főiskolán, addig Anett a jogi karon nemzetközi tanulmányok szakra jár.

Anett persze rögtön visszautasítja, hogy ő lenne a legkomolyabb a trióból.

– Engem sem kell félteni, el tudom magam engedni – teszi hozzá. – Azért választottam a jogot, mert az érdekelt. Szó sem volt például családi nyomásról. Mint ahogy a szüleink azt sem erőltették, hogy ugyanazt a sportot űzzük, egyszerűen így alakult. De egyikünk sem bánta meg, a közös csapat, ha lehet, még szorosabbá tette a kapcsolatunkat. Olyannyira, hogy sokszor már nemcsak a medencében, hanem azon kívül is kitaláljuk egymás gondolatait.

Magyar specialitás

Korábban is akadt rá példa, hogy három lánytestvér pólózott a bajnokságban. Valkai Anna, Ágnes és Erzsébet egy­aránt a felnőttválogatottságig vitte. Kisteleki Dóra és Hanna pedig jelenleg is tagja a válogatottnak, míg Orsolya nevű testvérük már búcsút intett a pólónak.