Elkésett Dubajból a bundaügy koronatanúja

A magyarországi fogadási csalások nemzetközi szálának szerdai tárgyalását Woody Allen sem rendezhette volna jobban. Komikus, már-már szürreális jelenetekben ugyanis nem volt hiány. Kezdődött azzal, hogy Horváth Gábor koronatanú többszöri telefonhívás után több mint két és félórás késéssel esett be a tárgyalásra, közvetlenül Dubajból. Elárulta, az Egyesült Arab Emirátusokban él, ahol most kezdett el dolgozni, mert feleségét kirúgták, és muszáj eltartani kisgyermekes családját. A bíró közölte, legközelebb súlyos pénzbírsággal sújtja, illetve elővezetteti. Az egyetlen bibi: az Emirátusokból nincs kiadatás hazánkba...

Ezek után a bíró és az ügyész a korábbi, a vádlottakra nézve súlyosan terhelő tanúvallomásainak felidézésével szembesítette a koronatanút, aki zavarba ejtő előadásba kezdett. Elárulta, semmire sem emlékszik, a korábbi vallomásait a képzelet szülte. Horváth megmosolyogtató megszólalásait csokorba szedtük.

„Rengeteg bort ittam, elájultam, aztán fölkeltem, és láttam, hogy az egész társaság fogad, valaki nyer, valaki veszít” – mondta Horváth, aki a vádlottakkal egy baráti társaságban, K. Zoltán lakásán követte az elcsalt Lecce–Lazio meccset.

„Rémálomként emlékszem a kihallgatásomra, azt hittem, ha minél többet beszélek, annál messzebb kerülök a börtöntől”.

„Arra nem emlékszem, mikor szállt fel a mai gépem. Az iskolában a vizsgákról eltanácsoltak a rossz memóriám miatt”.

„Ha lehet, nem futottam. Sajnálom, hogy focista lettem.”

„Nem ismertem a saját hatá­raimat, azt hittem, rossz futballista vagyok, de nem. Próbáltam keresni nálam gyengébb futballistákat, de nem találtam” – mondott ellent két mondaton belül Horváth.