Szandi: A férfiak sose felejtsenek el udvarolni!

Huszonhárom éve alkotunk egy párt Csabival – számomra ő a tökéletes férfi. Tizenhat éves koromban ismertem meg, két évvel később már összeköltöztünk. Nem csak a társam, a szerelmem, de a munkában is mindig partnerként tekintettem rá. Fiatal lányként rengeteget tanultam tőle. Valahol az ő nevelése is vagyok. 

Nálunk nem léteznek nő- és férfiszerepek, vagy ha vannak is, teljesen tudat alatt, automatikusan működnek. Csabi a mindent megszerelő férfi, én meg a mindent megfőző nő. Testi-lelki társak vagyunk, akik az élet minden területén képesek megvitatni a problémákat, közösen dönteni és összhangban élni. Persze nálunk is vannak súrlódások, de nincs olyan dolog, amit közösen ne tudnánk megoldani. Fontos számomra, hogy felnézhessünk egymásra, és amikor egyikünk lelkileg kicsit gyengébb, akkor a másik minden helyzetben támogatja.

Mi ketten olyan erős várat építettünk, amelyet a legnagyobb vihar sem tud lerombolni, mert olyan erős alapokon nyugszik. Egy kapcsolatra vagy egy házasságra nincs jó recept, mindegyik egyénre szabott. De az biztos, hogy az egész a kompromisszumokról, az elfogadásról, a türelemről és az önzetlenségről szól. És arról a  tiszta, őszinte szeretetről, amelyben mi Csabival együtt élünk.

A nők elférfiasodása egy olyan társadalmi problémát vont maga után, amely a férfiszerepeket is alaposan megváltoztatta. Nincs azzal semmi gond, ha egy férfi gyengébb, sőt az sem, ha sír! Legalább látszik, hogy vannak érzelmei – de az udvarlást sose felejtsék el!

Harmónia vesz körül minket, és közben én nő tudok maradni, ő pedig maximálisan férfi. Fontosnak tartom, hogy a családunkban megmaradjanak a klasszikus női-férfi szerepek, és a gyerekeink is ezt a példát lássák. Talán ez a legfontosabb… 

Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!