Az 50 éves Bartha Attila kizárólag akaraterejének köszönheti, hogy két és fél év után olyan teste lett, amit sok fiatal is megirigyelhet. A sofőrként dolgozó férfi 30 kilótól és több gyógyszertől szabadult meg, amióta mindennap sportol.
Az ötvenes éveihez közeledő Bartha Attila egy reggel belenézett a tükörbe, és azt mondta: Ez egy undorító vízidisznó!
Már a kilókat sem számolta, már a mérlegre sem kellett állnia, tudta, mennyit mutat: 110 kilót.
A sofőrként dolgozó férfit annyira elkeserítette a látvány, hogy két és fél év alatt ledolgozott 30 kilót. Mára olyan izmossá gyúrta a testét, amit sok huszonéves megirigyelhet. Az akaraterő az emberi méltóságát is megerősítette.
Tíz éven át amatőr bokszoló volt és vékony alkat. Amikor abbahagyta a sportot, elkezdtek felkúszni a kilók.
– Persze, ettem én mindent, töltött káposztát, csülkös bablevest cipóval. Eleinte élveztem, hogy van rajtam egy kis háj, de egy idő után már nem volt megállás. És ahogy nőtt rajtam a zsírréteg, úgy lettem egyre magamnak valóbb. Nem szerettem az első sorban állni, inkább elbújtam, ne is lássanak – vallotta be a Borsnak az ötvenéves férfi.
A kollégák „viccelődésének” céltáblája lett a nagy, tohonya ember. Akit a cukorbetegség, a magas vérnyomás is utolért.
– Már utáltam magam, és nem tudtam elképzelni, hogy szerethető egy ilyen torz alak. Szegény feleségemet is mindig ezzel kínoztam – mondta.
Az a tükörképes reggel volt a fordulópont. Megfogadta a fia tanácsát, és vele együtt elindult az edzőterembe. Bő mackónadrágban, nagyon bő pólóban, leszegett fejjel, hogy ne kelljen senkinek a tekintetében meglátnia azt a rémületet, amit egy elhízott test kivált.
– Ma már tudom, hogy senkit nem érdekelt az én kövérségem, de az első alkalom mégis rettenetes volt. Hamar kifulladtam a súlyemeléstől, a futást mindig is utáltam, de a fiam bátorított:
- Ez az, Apa! Megy majd jobban is! – mesélt a kezdetekről a ma már sokak számára példaképpé lett férfi.
A következő nap már magasabbra tudta emelni a fejét. És addigra eldöntötte: bebizonyítja, hogy kitartó.
Ez két és fél évvel ezelőtt történt. Azóta minden áldott nap itt tölti a délutánját, 4-kor érkezik, és mostanra összeszokott társaival 7-ig végzi saját menetrendje szerint az edzőprogramot, amit a fia segítségével állított össze. Biztos benne, hogy nem tudott volna a rettenetes tehertől, a 30 kilótól megszabadulni, ha nem állítja át az étkezését is: alma és banán a reggelije, délben rizst és sovány fehér húst eszik, és kiirtotta a tésztákat, az édességet, a kenyeret az étrendjéből.
A felesége nemcsak ebben volt társa, hanem ma már ő is jár edzésekre, szépen formálja az alakját.
– Azóta sosem fáradok el, és semmilyen gyógyszert nem szedek. Pedig hajnali fél 4-kor kelek, és naponta több kilométert gyalogolok, amikor a szennyes ruhákkal teli, százkilós kocsikat ki-be tolom a szállodákba. Munka után pedig itt vagyok az edzőteremben. Az izmaim és az akaratom megfeszítése közben semmi másra nem gondolok, csak arra: még egyet! – lelkendezett Attila, aki amikor reggelenként a tükörbe néz, már büszkén állja a saját tekintetét.
Megerősödött abban is, hogy nem azoknak van igaza, akik most a fiatalos alakja miatt szekálják, és őszintén tud visszavágni: lehet utánam csinálni! Ő már bizonyított önmagának. És építi tovább ép testét.
Van egy fiatal kollégája, túlsúlyos, szégyenlős. Attilának elhiszi, van egy mélységi pont, ahonnan csak felfelé vezet az út.