Elnapolták a nászt Dancs Annamariék

– Lassan öt éve az Operettszínház művésze. Azóta csak kapkodja a fejét, annyira felgyorsultak ön körül az események.
– Ez így van. A világ számos pontján jártunk már az előadásainkkal, és itthon is hatalmas sikereket érünk el. Teljesült az álmom, noha ötévesen még takarítónő akartam lenni (nevet). Könnyűzenei énekesnőként korábban már befutottam Erdélyben, de aztán a jóisten beleirányított a színház világába, ez lett az utam. Élvezem, lételemem, hogy bőröndből éljek.

– Milyen érzés egy színpadon állni a primadonnákkal?
– Nemcsak, hogy a színpadon, de a Csínom Palkó próbáin egy öltözőben lehettem a nagyasszonyokkal. Oszvald Marikával, Lehoczky Zsuzsával és Kállay Borival. Felért egy akadémiával, magamba szívhattam, hogyan léteznek és viselkednek a nagy művésznők.

– Többet nem hallhatunk önről, mint énekesnőről?
– Nem égettem fel a könnyűzenei vonalat, otthon, Erdélyben koncertezem, ha adódik alkalom, de valahogy azt érzem, hogy abban az érettségi korban vagyok agyilag, hangilag, hogy többre vágyom, mint amennyit a könnyűzene nyújt. Itt, az Operettben kibontakozhatom színészileg, táncosként és énekesként is.

– A nyara is a munkáról fog szólni?
– Bizony. Rengeteg előadásunk lesz itthon és külföldön. Miamiba is megyek koncertezni, de fellépünk majd Ománban is a százéves Csárdáskirálynővel. Ennek érdekessége, hogy cenzúrázni kell a darabot, mert még a dekoltázsunk sem lehet kint. A vőlegényemmel, Kerényi Miklós Mátéval összeraktuk a naptárunkat, két szabad hetünk lesz. Egyelőre gondolkodunk, mi legyen az úti cél. Szerintem tengerpartos, láblógatós nyaralás lesz a befutó.

– Az esküvőjük szervezésével hogy állnak?
– Az idei nyárra terveztük, ám miután kiderült, hogy mennyi munkánk lesz, úgy döntöttünk, félretesszük ezt a nyarat, és majd visszatérünk rá jövőre. Végül is a jegygyűrű ott van az ujjunkon, együtt kelünk és fekszünk, sőt még a színházban is együtt vagyunk. Ez már több is mint egy átlagos házasságban megszokott (nevet)!