»A szőlősgazda sem boldog, ha jön a vincellérbogár. De összébb húzza a nadrágszíjat, és nem sajnálja a pénzt a permetezőszerre.«
Már megint a rosszindulat, már megint a hozzá nem értés. Nem értem, miért kell mindig hőzöngeni. Ha egyszer a korrupció elleni harc 680 millióba kerül, akkor annyiba kerül. A szőlősgazda sem boldog, ha jön a vincellérbogár. De összébb húzza a nadrágszíjat, és nem sajnálja a pénzt a permetezőszerre. A védekezésnek ára van.
És higgyék el: nem ablakon kidobott pénz az a 680 millió. Például a minap csuktak le egy vécésnénit, aki csúszópénzeket fogadott el a mellékhelyiség korlátlan használatáért. Az ügy szálai alighanem magasabbra vezetnek, és miképpen a nyomozó hatóság, magam is úgy hiszem: előbb-utóbb a nagykutyák is horogra akadnak.
Mert aranyszabály, hogy harcolni is csak fokozatosan lehet. Először a mellékgyökeret kell kiirtani, hogy végül szárastól téphessük ki a gyomot. A türelem és az áldozatvállalás meghozza gyümölcsét, a kapkodás azonban végzetes hibának bizonyulhat.
Én azt nem tudom, hogy korrupció-e, ha a miniszterelnök veje/apja/rokonai/barátai/ismerősei minden létező tendert megnyernek. De úgy sejtem: szükség lesz még néhány hektó permetlére. Különben mindent ellep az a fránya vincellérbogár.
