»A terhesség olyan kiszolgáltatott állapot, melyben egy kéz, ami jó időben a nő után nyúl, az életet jelentheti az anyuka és a babája számára is.«
Barátnőmmel mentünk a Szentendrei úton. Ő vezetett, én mellette ültem. Egyszer csak felnéztem, és az út mellett megláttam egy reklámtáblát, rajta pedig egy tusfürdő rajzát. Néztem a szép kékes buborékokat, és elsírtam magam.
– Te miért sírsz?
– Mert szépek a buborékok!
– Te megbolondultál, vagy terhes vagy! – vágta rá.
Másnap reggelre kiderült, babát várok. És ettől kezdve kilenc hónapon keresztül sírtam és nevettem. Leginkább minden ok nélkül. Soha olyan érzelmi hullámvasúton nem ültem, mint akkor.
Talán Karolnia is hatalmas érzelmi és hormonális hullámzáson ment keresztül, amit ő nem tudott elviselni, és egy rossz pillanatában eldobta magától az életet, a mélybe vetette magát. Ezzel együtt pedig egy új életet is magával vitt a halálba...
Szörnyű és megbocsáthatatlan, amit tett – mondja most mindenki. Joggal! Megérteni én sem tudom, de azt biztosan állíthatom: a terhesség olyan kiszolgáltatott állapot, melyben egy kéz, ami jó időben a nő után nyúl, az életet jelentheti az anyuka és a babája számára is. Karolina mellől talán ez a segítő kéz hiányzott. Az, amely megállította volna, amikor a 9. emeletre indult...
