Vang Csien-li Csilinben élt, harminc körüli férfiú, Tibi a neve. Nagy tudás birtokosa: vendégei jóllaknak, mégis fogynak. Ha akarnak, ha nem.
Három éve indult el vele a busz Csilinből. Mocskos, ázott utakon át ért Pekingbe. Ott papírpénzt váltott. Mire Pestre ért, már csak aprói voltak. Napokkal később egy kifőzdében állt, felette bérelt lakást. Az első szó, amit megtanult, az lett a neve: Tibi.
A kínai kifőzdék jók. Tibié merész konyhai kísérlet, sajnálatos mellékhatásokkal. A mellékhatásokat unta meg vendége, egy soványra aszalódott úr. Neki köszönhető, hogy Tibinek hatósági vendégei akadtak. Benéztek a csirke szárnya alá, belenyúltak a csemperagasztóhoz hasonló mártásokba. S találtak ezt-azt. Három hétre bezárták az üzletét. Ki kellett írnia, miért. Ekkor jött át a szomszédból Pisti. Pisti már Pistinek született, „pestkínai” vagyok, mondta, ha kérdezték. Volt egy ötlete. Áthidaló jellegű.
Tibi csirkeszagú slejfnit vett elő. Pisti diktálta rá a magyart. Kirakták az ajtóra. A zárva táblához.
„Kirándulni mentem”
Alatta kínaiul ez állt: a büfé az I. em. 6-ban zavartalanul üzemel. Ajtón a nevem: Vang Tibi.
