»Már évekkel ezelőtt sokan tisztában voltak vele: Szent Blatternek – mint glóriás kollégáinak – túlságosan is maga felé hajlik a keze.«
Szegény Sepp Blattert is utolérte a nagy emberek végzete: hitt saját tévedhetetlenségében, a talpnyalók hűségében. S tulajdonképpen jól kalkulált a dörzsölt svájci, mert a nyalakodók a busás baksis reményében újra pajzsra emelték. Aligha azért, hogy röviddesen lemondjon, de talán néhány telefonhívás – az amerikai vagy a svájci ügyészségtől, vállalatbirodalmak vezérétől? – nyomán rájött, hogy ideje visszavonulni.
Persze most mindenki a jó Seppin köszörüli a nyelvét, hiszen a több sebtől vérző oroszlán már nem harap. Vajon mitől jött meg hirtelenjében a korábban az ellentáborban kushadók hangja? Pedig már évekkel ezelőtt sokan tisztában voltak vele: Szent Blatternek – mint glóriás kollégáinak – túlságosan is maga felé hajlik a keze. S nyilván bizonyítékok is voltak erre, ám bölcsebbnek látszott hallgatni.
Annál is inkább, mert az elnök egy ideig tényleg elnökölt, és hosszú pályafutása során hatalmas és gazdag szervezetet csinált a FIFA-ból. S azt hitte, ha övé a labda, övé a csapat is.
