Szandi: Elrepült a piros svájcisapka

A szívéhez nőtt az összes diák

Hogyan értékelné Az ének iskolája harmadik évfolyamát?

Rendkívül erős és színes volt a mezőny. Sokféle tehetség mutatkozott meg, hangilag és személyiségileg is nagyon különbözött a tizenhat diák. Nehéz volt az osztályzás, mert az elejétől kezdve nagy tudású, hangtechnikailag is komoly produkciókat hallhattunk tőlük. Néha már azt hittük, innen nincs is hova fejlődni, de mégis sikerült: a gyerekek adásról adásra ledöbbentettek minket a tehetségükkel. A szívemhez nőtt az összes diák, és olyan jó volt látni, hogy ők is milyen szeretettel vannak egymás felé.

A műsor népszerűsége töretlen. Honnan ennyi fiatal tehetség?

Az ének iskolája olyan nagy hatással volt a fiatalokra, hogy sokkal többen kezdtek el komolyabban foglalkozni a zenével, énektanárhoz járni, képezni a hangjukat. A harmadik évfolyamba már tudatosabban jöttek a gyerekek. Jó érzés ezt látni, mert emlékeztet arra, én hol tartottam ennyi idősen: tizenhárom éves voltam, amikor az első lemezem megjelent, tizenöt-tizenhat évesen már félmillió eladott albumnál jártam.

A tanítványoknak megvan a lehetőségük hasonló karrierre?

Más volt ’89-ben, vulkanikus erővel betörni a zenei piacra, és más a helyzet ma, nem lehet összehasonlítani. De sok szempontból mégis van egyezés, és ezekben átadhattam a tapasztalataimat a diákoknak. Hogy a jövőben mi történik velük, az egy izgalmas, hatalmas nyitott könyv, aminek minden lapját nekik kell teleírniuk. Nekem a saját gyermekeimmel kapcsolatban az a legfontosabb, hogy boldogok legyenek, bárhová is vezet az útjuk.

Az ének iskolája növendékeinél is ezt tartottam fontosnak. Az volt a szempont, hogy ne a „sztár akarok lenni” érzéssel induljanak neki a műsornak. Mindig a legtöbbet nyújtsák ugyan a színpadon, de ne legyen bennük görcs, ne akarják a „sztárságot” mindenáron. Figyeltem őket a végén. Sikerült elérnem, hogy pozitív élményekkel gazdagodjanak, és azt is tudom, nagyon rendben van a lelkük. A műsorban kicsit pótszülőként, kicsit pszichológusként is jelen kellett lenni. A korrepetitorunk, Kiss Enikő végig sokat segített, ő egyébként Blanka lányom énektanára is.

Ezek szerint Blanka komolyan foglalkozik az énekléssel?

Blanka életében eddig kétszer állt színpadon, először a jubileumi nagykoncertemen énekeltünk egy közös dalt. Áprilisban pedig New Yorkba hívtak fellépni, másodszorra ott szerepelt mellettem. Nem vonzza őt annyira a színpad, leginkább a saját szórakoztatására énekel, otthon állandóan hallani a hangját. A legkisebb fiunk, Csabus táncolni szeret, benne megvan a szereplési vágy. A középső gyermekünk, Domonkos, ha a mi szakmánkat választaná, akkor inkább a háttérben dolgozna, a technikai, informatikai részét irányítaná. Persze egyiküknél sem erőltetünk semmit.

Nem kell hogy habos torta legyen az élet

Láttam a New Yorkban készült családi képüket. Három gyönyörű gyermek, boldog és büszke szülők mosolyognak a kamerába. Mindig ilyen családról álmodott?

Elég korán történt minden az életemben, nem volt időm álmodozni. Tizenhat évesen ismertem meg a férjemet, mire elkezdtem volna azon gondolkodni, hogy mit akarok, addigra már meg is valósult! Természetesen a mi életünk sem habos torta, de nem is kell hogy az legyen. Az elénk kerülő akadályokat a szeretettel, ez egymás iránt érzett tisztelettel tudjuk leküzdeni. Nagyon jó, ha az embernek olyan párja van, akire mindenben számíthat. A két nagyobbik gyermekünk tinédzserkorba ért, és ahogy a családok többségének, úgy nekünk sem felhőtlen ez az időszak. De sok múlik a szülőkön, azon, hogy milyen szellemben nevelik a gyermekeiket. A tisztesség, a becsületesség a fő, és az is fontos, hogy a gyerekek értékelni tudják, becsüljék meg, hogy milyen szép családban nőnek fel. Sokat beszélgetünk erről is, ők pedig maximálisan őszinték velünk.

Tizenhat évesen ismerte meg a férjét, Blanka lánya is hamarosan ebbe a korba lép. Felkészült már rá, hogy jönnek majd hozzá a fiúk?

A kislányom nem siet el semmit. Egészséges lelkileg, nem akar mindenáron túlesni dolgokon. Megy a saját érzései, ösztönei után, azzal a tudattal, hogy velünk megbeszélhet bármit. Nagyon fontos, hogy a gyerekeknek biztonságtudatuk legyen ezen a téren is.

A férjével mennyi idejük van egymásra?

Ha valaki akarja, elég ideje jut a párjára, és kettesben tudnak maradni. Mert életben kell tartani a tüzet, aminek az alapja a szeretet. Mi egy erős alapra felépítettük a várunkat, és ezt a várat nem tudja összedönteni egy hatalmas vihar sem. Ugyanakkor nem élünk rózsaszínű ködfelhőben, olyanok vagyunk, mint bárki más. Ugyanazok a hétköznapi problémák foglalkoztatnak, most például hamarosan tortasütéshez indulok bevásárolni.

Akkor otthonosan mozoghat a konyhában is.

Szeretek főzni, mindennap van is rá alkalmam. A hobbim azonban a tortasütés. Nálam a lisztből indul ki az egész, a piskótát is én készítem, nem a boltban veszem a kész alapot. Csabus jó pár éve együtt ünnepli születésnapját osztálytársával és jó barátnőjével, Dorcival, idén is én sütöttem nekik a születésnapi tortát. A kilencéves kisfiamnak Lego Ninjago alakú, Dorcinak pedig Barbie babát formázó édesség készült.

Fellépésekkel telik a nyár

Az ének iskolája felvételein is lehetett látni, hogy kirobbanó formában van. Mit sportol?

A stúdiónk előterét úgy alakítottuk ki, hogy helyet kapott benne egy-két kondigép, ma is volt egy szabad háromnegyed órám, gyorsan leugrottam edzeni. Sportolás közben egyébként főzőcsatornát nézek a tévében, papír és toll is van a kezem ügyében, ha megihletne egy recept.

Milyen tervei vannak a nyárra?

Húzós lesz a nyár, ami a munkát illeti, de nagyon örülök neki. Sok fellépés vár, már most hetven lekötött előadásnál tartok. Boldog vagyok azért is, mert a pályafutásom huszonöt éves jubileumán megjelent 19. albumom már dupla platinalemez lett. Mivel a fellépések a hétvégékre esnek, hét közben lesz idő a pihenésre, igyekszünk minél több időt együtt tölteni a családdal. A fiúk kajakozni fognak nyáron, a kislányom mindenféle csajos edzésekre jár, ő is figyel a külsejére. Alapvetően pedig úgy alakítottuk ki az otthonunkat, hogy szeretünk ott lenni, így már önmagában kikapcsolódás, ha összegyűlünk ott, kutyánk, Maszat társaságában. Néhány napra azért elmegyünk majd nyaralni is, belföldre.

Az a piros svájcisapka megvan még?

Szomorú vagyok, mert egy Fenyő Miki-nagykoncerten, a buli hevében az eredetit eldobtam a közönség felé. Már akkor megbántam, amikor repült. Valakinél ott van, és bár fórumokon is kértem, nem jutott vissza hozzám. De a rajongóktól azóta már kaptam egy másik piros svájcisapkát.

Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!