Joli néni: Feleségül akart venni József Attila

Jolika és József Attila közös kis epizódja Balatonszárszón kezdődött, 1936-ban. A fiatal helyi lány felfigyelt az ábrándos tekintetű, szűkszavú költőre. Nővére, Eta bérelte a Palota panziót, Attila pedig sokszor meglátogatta. – Jóképű volt, az biztos – nevet Jolika néni, aki a mai napig emlékszik rá, ahogy üldögélt a házuk előtti padon. Papírhajókat hajtogatott, vízre tette, és nézte, ahogy úsztak. Sosem közlekedett a járdán, a füvön járt és a földet nézte. Hallgatag volt, magába zárkózó.

– Életvidám fiatal lány voltam, és próbáltam vele viccelődni, felvidítani. Ha mondtam valamit, bólintott, aztán ült szótlanul. Ha megjött Szárszóra, a barátnőimmel odafutottunk, üdvözöltük, ő csak mormogott valamit a bajsza alatt. A nővére azt mondta erre: Attila lelke beteg – emlékszik Joli néni.

A családjától tudta meg azt is, hogy többször próbált már öngyilkos lenni, ezért mindkét nővére szemmel tartotta. És hogy azért van maga alatt, mert a nagy szerelme, Kozmutza Flóra elhagyta. – Megkérdeztem tőle: Attila, miért nem nősültél meg? Azt felelte: „majd téged foglak feleségül venni, két galamb húzza majd a harangot, olyan ünnep lesz”.

Jolika komolyan is vette, meg nem is a szomorú szemű költő ajánlatát. Talán ő lehetett volna az olyannyira áhított nagy ô József Attila életében. Csakhogy a halála előtti hónapokban a költő egyre mélyebb depresszióba süllyedt. Már az életvidám, cserfes balatoni lány sem tudta felvillanyozni. – Eljött hozzánk, édesapám borral kínálta. Nem ivott, helyette egy pohár tejet kért. Ekkor láttam utoljára a halála előtt – sóhajt Jolika.

Amikor híre ment a faluban, hogy Attila a vonat alá ugrott, a lány a helyszínre szaladt, de addigra már elvitték lovaskocsival a holttestet. József Attilát 1937. december 5-én temették. Kozmutza Flóra is ott volt, az embe­rek mutogattak rá, hogy ő az, aki összetörte a szívét.

Jolika sokáig a tragédia hatása alatt volt, azonban megint rátalált a szerelem: férjhez ment egy helyi pékhez, Gamauf Rudolfhoz. Két fiuk született, Jolikát pedig évtizedeken keresztül csak péknéként ismerték. Így örökítette meg egy versében Szabó Lőrinc is. 

Kapcsolódó jegyzetünk itt olvasható.