Senki nem szólt a Tunéziában nyaraló magyaroknak, hogy életveszélyben vannak. A szállodák személyzete és a rendőrök is próbálták titokban tartani a mészárlást. A szúszai terrortámadás után hazatérő egyik első magyar gép utasai teljes sokkban érkeztek meg.
Szombaton hajnali 1 órakor juthattak végre itthoni levegőhöz a tunéziai borzalmakból érkező magyar turisták a Liszt Ferenc repülőtéren. A Monastirból péntek este 20 óra 45-kor felszállt, 0 óra 10-re befutott gép utasai addigra küszködték át magukat a 2B Terminál útvesztőjén. Ahogy meglátták várakozó szeretteiket, gyorsan elsiettek. A reptér várója ennek ellenére meglepően kihalt volt, a Bors munkatársa egyetlen csapatszállító rendőrautót látott.
– Teljes sokkban vagyunk most is, minket is agyonlőhettek volna. Reggel még ott feküdtünk a tengerparton, aztán jöttek a hírek – mondta a Borsnak Bálint, aki a Facebookon értesült arról, hogy akkor már 27 ember meghalt a vérengzésben.
– Kérdeztük a szállodai személyzetet, mi a helyzet, mert senki nem jött tájékoztatni minket, hogy életveszélyben lehetünk. Próbáltak nyugtatgatni, azt mondták, minden rendben van, elmúlt a veszély. Biztosan ki volt adva nekik, hogy ezt kell mondani. De rögtön azzal próbáltak érvelni, hogy magyarok nem haltak meg. Ezt mégis hogy gondolták? Huszonhét ember az huszonhét ember, teljesen mindegy, milyen nemzetiségűek! – háborodott fel a huszonéves fiatal, aki a Szúszától negyven kilométerre lévő Monastirben szállt meg, 5 percre a reptértől. Hazafelé pedig, a tunéziai reptéren egyetlen fegyveres őrt sem látott.
A legmegdöbbentőbb, hogy a támadás után sem látott rendőröket a szállójuk környékén.
– Mi tizenkét kilométerre szálltunk meg a támadás helyszínétől, de csak annyit észleltünk, megindult a zsezsgés a hotelben, több menedzser-kinézetű fickó jelent meg. De rendőrök nem – mondta rezignáltan a reptérről sietve egy fiatal férfi.
A tunéziai hatóságok már napokkal korábban komolyan készültek – erről egy Tunéziába rendszeresen visszajáró vendég beszélt a Borsnak. Sándor és neje a tizenharmadik útjukat töltötték itt, ezúttal a támadás közvetlen közelében, Szúszában.
– A szállóvendégek között terjedt el a hír, még az egyik jó kapcsolatokkal rendelkező vendéget is külföldről értesítették. Akkor egyre többen kezdtek idegesek lenni, sokan kétségbeestek, kockáztassák-e az életüket egy hazautazással, vagy maradjanak – idézte fel Sándor. Feleségével végül a hazaút mellett döntöttek. Elmondta: nem a magyar külképviselet, hanem az utazást szervező Karthago igyekezte nyugtatni őket, hogy aki hamarabb haza akar jönni, azt biztosan hazahozzák.
Sándor szerint valamilyen előzetes információjuk lehetett a hatóságoknak. Egyik útján sem tapasztalt ilyen magas készültséget. A városban előző este gépfegyveres állásokat alakítottak ki. A szállodájukban is szintenként álltak biztonsági őrök, a vízparton éjjel-nappal négy-öt őr vigyázott.
– Mégis bekövetkezett a tragédia – rázta a fejét.
