Gyógyszereken él a pánikbeteg Molnár Anikó

Molnár Anikó láthatóan jól érzi magát a bőrében. Tizennyolc kilót fogyott, vidám, vannak céljai, s élete egyik tragikus történetéről is képes jókedvűen mesélni.

– Ha a gyógyszert nem szedném, nem lennék jól, bár lehet, hogy ez egy hülye kijelentés, hiszen nem tudom, milyen lenne, ha nem venném be a napi fél tabletta nyugtató, lazító tablettát. Nyolc éve vagyok pánikbeteg. Amióta egyszer átéltem a pánikrohamot, nem vagyok hajlandó kockáztatni, szedem a gyógyszert, és évek óta pszichiáterhez is járok – mondta a Borsnak Molnár Anikó.

Ám hiába sorolja jókedvűen a tényeket, mindenki tudja, hogy a pánikbetegség szörnyű tünetekkel jár: hirtelen feltörő intenzív félelem, amely olyan elemi erejű, hogy az, aki megéli, azt hiszi, meg fog halni. Fóbiák, szorongás, izzadás, remegés, érzelmi sokkhatás, amely nemcsak azt rémiszti meg, aki átéli, hanem a körülötte élőket is.

– Egy moziban kezdődött az egész. Ültünk a tesómékkal, a barátnőmmel, vígjátékot néztünk, és egyszer csak rosszul lettem. Izzadtam, szorított a cipőm, a ruhám, nem tudtam nevetni a poénokon, rossz lett az íze a pattogatott kukoricának, az üdítőnek... Az orvosnál megállapították, hogy pánikbeteg vagyok. Millió dologra ráfogható, hogy miért történt, de én nem haragszom senkire, tanultam belőle, ugyanis ennek köszönhetem, hogy megismertem a spirituális világot – mondta Anikó, aki ugyan korábban úgy nyilatkozott, hogy amikor Los Angelesben élt, nem szedte a gyógyszereket, és úgy érezte, túl van a betegségén – ám tévedett.

– Azért szedem a tablettákat, mert egyszerűen nem akarok kockáztatni, nem akarom magam újra rosszul érezni. Nem tartom magam sem bolondnak, sem őrültnek, azt tudom, hogy ez nem egy hiszti. A legjobb barátnőm – aki nem olyan régen hunyt el, mert egyszer csak összeesett, és a mentősök már nem tudtak rajta segíteni – szintén pánikbeteg volt. Sok jóssal tartom a kapcsolatot, és általuk kapok üzeneteket tőle a túlvilágról. Mindenkinek foglalkoznia kellene a lelki életével, csak ajánlhatom a spirituális világot, és az önmegismerést – zárta az egykori Nagy Ő.