Már nem érdekli, ha fiúnak nézik

Nagyon mély lelki válságból lábalt ki Caster Semenya dél-afrikai futónő.

– Amikor a 2009-es vb-győzelmemet követően megalázó módon vizsgálták az orvosok a nemi hovatartozásomat, és ar­ról az egész világ értesült, elkeseredtem. Az öngyilkosság gondolata is megfordult a fejemben – mondja Semenya, aki a családjának köszönheti, hogy végül elvetette a halál gondolatát. Úgyahogy felkészült a 2012-es londoni olimpiára, ahol az utolsó ötven méteren hat riválisát hajrázta le, és érkezett másodiknak.

Aztán jött a pokol, a térde állandóan kificamodott, emiatt két éve elúszott, majd tavaly ősszel Potchefstroomba költözött. A csendes egyetemi városban a North West Universityn új trénerrel, Jean Versterrel készül.

– Edzek, eszem, alszom, tanulok és ál­modozom – mondta a még mindig csak 24 éves sportoló. Egyelőre még négy másodperccel kívül van a 800-as vb-nevezési szinttől, ennek ellenére biztosra veszi, hogy ott lesz az augusztusi pekingi világversenyen.

– Már nem érdekel, ha azt firtatják, fiú vagyok-e vagy lány. Csak az atlétika éltet, és jövőre szeretnék aranyérmet szerezni a riói olimpián – folytatja lelkesen.

Arra pedig, vajon képes lesz-e valaha megdönteni a szintén nem túl nőies csehszlovák Jarmila Kratochvilová 1983-as, 1:53.28 perces világrekordját, visszakérdez:

– Miét ne? Csak bírja a térdem.