Rejtő Jenő könyvein több generáció nőtt fel, élete nem volt kevésbé izgalmas, mint a hőseié. Ám nála a boldog végkifejlet elmaradt.
Mindenki tudja, hogy ki Fülig Jimmy, Buzgó Mócsing vagy Senki Alfonz. Mindannyian Rejtő regényhősei, akiknek már az elnevezésük is elképesztő tehetséget sejtet. Rejtő zseni volt, ami későn derült ki, zsenialitásánál ugyanis csak bohém természete volt erősebb.
Az elemi iskolában még voltak olyan tantárgyak, amelyekből jó volt, a kereskedelmiben már semmiből, és miután jól elvert egy tanárt, aki antiszemita megjegyzést tett rá, hamar ki is vágták. Rózsa Jenő ökölvívóval együtt maga is eljárt bokszedzésre, itt szerezte az életét végigkísérő orrsérülését, majd Rákosi Szidi színiiskolájába iratkozott be. Kisebb szerepeket kapott, de miután Törzs Jenő színészt, mint sebesülthordozó elejtette a színpadon, innen is mennie kellett.
Ugyan hírlapíróként írogatott, de irodalmi szárnypróbálgatásaira még várni kellett, mégis számos nagy író pártfogolta. Berlinben Heltai Jenő szerzett neki színészi állást, de nem állta meg a helyét, ezért elkezdett csavarogni, két év alatt bejárta Európát és Észak-Afrikát, megfordult a francia idegenlégióban is, ahonnan megszökött, majd bujkált.
Huszonkét évesen tért haza végleg, és lapszerkesztőként kezdett dolgozni, majd barátjával, Nádasdi Lászlóval kezdett bohózatokat írni. Leggyakrabban a Japán Kávéházban, itt ajánlottak neki egy gépírónőt, Boros Rózsát. Még aznap hajnalban feltelefonálta a nőt, aki rendelkezésre is állt. Szigorú elvárásai voltak a bohém írónak, Rózsikának mindig ki kellett öltöznie, és nem nevethetett a poénokon. A közös munkából házasság lett, de Rózsa nem bírta sokáig elviselni Rejtő csavargó életmódját, azt, hogy amennyi pénzt keres – akkoriban nem keveset –, azt azonnal el is verte. Egyszer például az éhező József Attilának a teljes étlapot megrendelte.
Második felesége, Gábor Magda szintén a gépírónője volt, de Magda amúgy sikeres műfordítónak számított, vagyis vele azért intellektuálisan jobban összeillett, sőt tőle már elvárta a kritikát diktálás közben. Elképesztő tempóban dolgozott, a sok kimaradás miatt szorították a határidők, nem egyszer 2–3 nap alatt hozott össze egy regényt, éjt nappallá téve, bekávézva, amfetamintablettákat magába tömve dolgozott. Íróként egyre sikeresebb lett, ám az egészsége megsínylette a kíméletlen kizsigerelést, többször is be kellett vonulnia idegszanatóriumba. Egy ilyen gyógykezelés után hagyta el Magda, akit egy újabb gépírónő, Kovács Magda követett. Nála már azt sem várta el, hogy írás közben csinos ruhát viseljen. Kapcsolatukat nem törvényesítették, amiben talán szerepe volt annak is, hogy a zsidótörvények egyre inkább megnehezítették Rejtő életét.
Egy szélsőjobboldali lap hívta fel a hatóságok figyelmét, hogy Rejtő még mindig dolgozhat, és munkaszolgálatra sem vitték el, aminek meglett a következménye.
Rejtőt betegen, a nagykátai kórházból hurcolták el orosz földre, ott hunyt el 1943. január elsején, tizenegy nappal a doni áttörést megelőzően...
Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!
