Ép ésszel felfoghatatlan, milyen lelkiállapot kell ahhoz, hogy önkezével vessen véget egy édesapa saját fiai életének.
Előtte néhány órával még ültek az asztalnál, vacsoráztak. A kisebbik fiú szeptembertől iskolába készült, a nagyobbik felső tagozatba. Gondtalan nyár, foci, bringázás. Az éjszaka közepén az apjuk rájuk támadt és elvette az életüket, a jövőjüket. Mit érezhetett Pistike, amikor arra ébredt, hogy az apa, akiben bízott, egy szörnyeteggé változott. Hiába könyörgött, nem volt kegyelem. Krisztián elméje megbomlott. Agyának olyan zugaiban tévedt el, ahonnan nem volt visszaút.
Magyarázat nincsen, semmilyen észérvet, mentséget nem lehet találni. Még fel sem ocsúdott az ország a június 18-i balmazújvárosi tragédiából, amikor egy apa baltával lemészárolta feleségét és két fiát. Máris itt a következő.
Szülőnek lenni minden más emberi kapcsolatot, szerelmet, féltékenységet, szomorúságot felülír. Apának lenni több annál, mint bosszút állni egy elrontott szerelemért. Az állatok ösztönből az életük árán is védelmezik a kölykeiket. Miért gondoljuk, hogy jobbak vagyunk?
