Egyre nagyobb a felháborodás a szinkronszakmában: harcra készülnek a művészek, úgy érzik, hülyének nézik őket.
– A forgalmazók a lehető legolcsóbban, leggyorsabban szeretnék elkészíteni a szinkront, ami a minőség rovására megy. Egy szlovák vagy cseh színész a nyolc-tízszeresét kapja ugyanazért a munkáért, mint mi – kezdte Galambos Péter, a Szinkron Alapszervezet elnökségi tagja. – A jogdíj kérdése nagyon fontos: mielőtt szinkronizálunk, aláíratnak velünk egy szerződést, amelyben arról nyilatkozunk, hogy minden egyes fillérről lemondunk, azaz a film tulajdonosa a jövőbeni összes forgalmazásért, ismétlésért, DVD-megjelenésért soha többé nem fizet, függetlenül attól, hányan nézik meg a filmet és hányszor ismétlik. A magyar szinkronszakma egy árva vasat sem látott az előadóművészi jogdíjaiból.
Hogy eddig miért mentek bele ebbe a színészek? Kiszolgáltatott helyzetben nehéz nemet mondani a hátrányos szerződésre is.
– A magyarországi piaci helyzet arra kényszeríti a szereplőket, hogy egymás alá ígérjenek a stúdiók, s a színészek is csak akkor tudnak keresni, ha dolgoznak – magyarázta Galambos.
Így gondolja az egyik legrégebben foglalkoztatott szinkronszínésznő, Ganxsta Zolee édesanyja, a 87 éves Kassai Ilona is:
– Nem vagyok harcos alkat, de egyetértek a fiatalokkal. Majd’ minden alkalommal le kell mondanunk minden jogunkról, a jogdíjról, mert így szól a szerződés. Szinte ugyanannyit kapunk, mint sok évvel ezelőtt – mondta a Borsnak.
Az Előadóművészi Jogvédő Iroda jogsegélyszolgálata, amely a színészek kérésére vizsgálja a szerződéseket, úgy tapasztalja, hogy azok valóban rendkívül hátrányos feltételeket tartalmaznak, és a helyzet folyamatosan romlik – tájékoztatott minket az iroda, kiemelve, hogy a színészeknek kínált honorárium az elmúlt évtizedben folyamatosan csökkent, a stúdiók pedig lényegében minden előadóművészi jog átruházásához ragaszkodnak.
A színészek többsége ráadásul kiszolgáltatott helyzetben van, ezért – félve a megrendelések elapadásától – akkor sem vállalja az érdemi vitát a stúdiókkal, ha ehhez jogi segítséget kap tőlünk. A helyzet kizárólag a színész-érdekképviseletek, a szinkronstúdiók és a filmforgalmazók tárgyalásával rendezhető – mondták.
Stohl András is a harcosok között van:
– Tíz-tizenöt éve ugyanazok a fizetések. Bár én kiemelt helyzetben vagyok, minden olyan kezdeményezés mellé odaállok, amely megpróbálja megreformálni ezt a szakmát – mondta a Jászai Mari-díjas színész.
Shrek magyar hangja, Gesztesi Károly nehéz küzdelemre számít: ők ugyanezt próbálták elérni korábban többek közt Szilágyi Tiborral, Kútvölgyi Erzsébettel, és azonnal nem hivatalos tiltólistára kerültek.
– Onnantól kezdve nem hívtak bennünket, és a helyünkre állt egy olyan réteg, amely azelőtt kisebb szerepeket szinkronizált. A gázsik pedig ugyanazok maradtak. Egy magamfajta színész 100-120 ezer forintot kap egy nagy mozifilmért, és az a véleményem, hogy ha a szinkronszakma nagyon lázadozik, megtörténhet, hogy lecserélik őket. Ez ilyen ország, itt mindig belép valaki a másik helyére, és a forgalmazó a király, aki minél többet akar nyerni. Azért sok sikert a harchoz!
