Inkább elüldögélek az álló, késő, büdös vonaton. De szeretnék úgy befeküdni vakbélgyulladással a kórházba, hogy előtte nem kell a koporsót is megrendelnem.
Rövid életutam során két dolgot figyeltem meg Magyarországon, ami nem változott, ami tűpontosan ugyanolyan rosszul működik, ugyanannyit panaszkodunk rá és ugyanannyira ordítóan silány minőségű, mint egy hónapja vagy harminc éve.
Egyik a MÁV, a másik az egészségügy. Az utóbbira valahogy sosincs elég pénz, hozzáértés, elszántság. Pusztul, kifoszt, megaláz, jobb esetben szétcseszi az idegeinket, rosszabb esetben megöl. Sebaj, jön a következő kormány és megoldja.
Viszont amikor már eljutunk oda, hogy halálfélelmükben az emberek inkább magukat műtik otthon, hogy a mentősök életmentő gyógyszeren spórolnak, hogy a kórházak folyosóin több szar úszik, mint a szennyvízcsatornákban, hogy a légkondi nélküli kórtermekben hetven fokban aszalódnak a szívbetegek…
Nos, akkor kicsit jobban felmehetne bennünk a pumpa. Nem kell leígérni a csillagot az égről a pártoknak és kormányoknak, nem kell mindent megreformálni. Ezt az egyet rakjátok már rendbe! Inkább elüldögélek az álló, késő, büdös vonaton. De szeretnék úgy befeküdni vakbélgyulladással a kórházba, hogy előtte nem kell a koporsót is megrendelnem.
