Így készülök a nyaralásra – tétován, remegve. Sötét árnyak kergetik messzire a régi vakációk gondtalan emlékét. Az erdő mélyéről különös sikolyok vágnak utat a lombok között. Ismeretlen lények gonosz tekintete pásztázza a turistaösvényt. Vajon gyorsabban futok-e, mint ők?
Egy biztos: a Szigetközt idén kihagyom. Máshová megyünk a családommal. A Szigetköz már nem biztonságos. Már az Övé. A magyar jetié. Nem tudhatjuk, mi a szándéka. Mi a célja azzal, hogy hirtelen előbukkan, majd menekülést színlelve tovaszalad. Mert azt hadd szögezzem le: szerintem a jeti csak színlel. Dehogy akar kereketoldani. Azt szeretné, hogy kövessék. Olyan, mint az ókori hadvezérek. Olyan, mint Hannibál. Magára húzza az ellent, hogy aztán egy váratlan visszatámadással megsemmisítse az elbizakodott rohamozót.
Mindenkit arra intek: ne becsülje le a jetit! Láttam már karón varjút. S a dolgok állása szerint közeleg az idő, hogy a jeti is megmutassa magát. Persze azt is tudom, hogy a bátraké a szerencse. A tudomány úttörői az életüket sem féltik, ha áldozni kell – a tudomány oltárán.
