Bálint gazda: Megérintett a halál szele

– Elmúltam 96 éves, már lehet mondani, elmúlt a garanciaidő is. Hogy milyen érzés ennyi idősnek lenni? Mint egy jól elhasznált, tizenöt éves Lada. Még kisebb utakra elviszi az embert, de minden alkalommal számolni kell vele, hogy elindul-e, kiég-e egy lámpája, vagy lemerül-e az akkumulátor – mondja vidáman a napokban születésnapját ünneplő Bálint György, az ország Bálint gazdája.

Bertalan, a puli

Az agrárszakember sashalmi otthonában fogadta munkatársainkat, ahol megismerhettük tízéves puliját, a koromfekete Bercit.

– Ha valami rosszat csinál, akkor Bertalan! – kiált a gazda.

Négy és fél éve, hogy otthonától nem messze elgázolták Bálint Györgyöt. Akkor, 91 évesen nyílt lábszártöréseket, fejsérüléseket szenvedett. A gázoló megúszta 250 ezres bírsággal. Bálint gazda nem szívesen emlékszik vissza:

– Olyan sokszor érintett meg a halál szele, hogy a baleset csak egy volt közülük. Talán jobban fel kellett volna készülnöm a bíróságon, ügyvédet fogadni. De olyan egyértelmű volt a helyzet – tárja szét karját a gazda, akinek nincs kedve kártérítést behajtani. Másfél hónapja megszédült, kórházba vitték. Kiderült: a baleset miatti fejsérülés az oka.

– Azóta nem merek autót vezetni, pedig hiányzik – szomorodott el a gazda.

Nyolc zsák krumpli

Ennek ellenére képtelen unatkozni.

– Nemrég iskolakertet terveztem az egyik kerületi gimnáziumnak. Az erőforrási minisztérium is érdeklődik a folytatásról, hol lehetne ilyet csinálni, hiszen erről 1868 óta él egy törvény, ami előírja, de sajnos az iskolák nem tartják fontosnak. Előadásokra hívnak, és ma is segítünk hajléktalan családoknak, hogyan tudják terményeiket gondozni – sorolja a gazda.

– Egyszer egy ilyen családhoz mentem el újra. Már messziről szaladt felém egy töpörödött cigányasszony. Amikor odaért, megölelt. Azt mondta: van nyolc zsák krumplijuk a pincében. Ez hihetetlenül jól esett. Így egész télire megoldották élelmezésüket a tanácsaim alapján. Ha ott állok majd a túlvilág kapujában, és kérdezik, mit értem el életemben, ezt a történetet fogom elmesélni.

Ugratja a dédunokáját

Közben újabb memoárját is megírta Bálint György, sorban a 33. könyvét, szeptemberben jelenik meg. Mint mondja, egész családja a földdel foglalkozott mindig, és már hat­éves dédunokája is e pálya felé kacsingat.

– Már most nagyon jól ért a gombászáshoz. Egyszer mutatott egy példányt, amire megkérdeztem: és rendesen a gyökerével együtt húztad ki? Erre elkerekedett a szeme: de hát a gombának nincs is gyökere! Nagyon boldog voltam, hogy nem dőlt be az ugratásnak – mondja nevetve a gazda.