Fénykorukban sem volt olyan elképesztően lelkes, fiatal rajongótáboruk, mint most. Korda György és Balázs Klári sem érti a „jelenséget”, de örül neki.
Szó nincs arról, hogy a saját korosztálya alkotná Korda György és Balázs Klári rajongóinak kemény magját. Koncertjeiken főleg egyetemista korú fiatalok, a fesztiválozók tombolnak, a dalaikat kívülről fújják.
– Mindig meglepődöm, hogy telt ház előtt énekelünk, és rengeteg a fiatal. Néhány éve még nem hittük el, hogy ezek a gyerekek valóban szeretnek, azt hittük, csak cikiznek. De kiderült, hogy ismerik a szövegeket, velünk énekelnek, táncolnak – meséli meghatottan Korda György.
– Meg is kérdeztem tőlük, honnan ismerik a dalainkat? Elmesélték, az anyukájuk vagy a nagymamájuk imádott minket, sokat hallgatták a lemezeinket.
Pedig nem volt ez mindig így, körülbelül két évtizede állt be fordulat a Korda-Balázs duó megítélésében.
– A hetvenes években, a nyolcvanas évek elején a fiatalok zöme cikinek találta ezt a fajta romantikus zenét, inkább pop-rock zenekarok koncertjeire jártak, azok léptek fel tömegek előtt a klubokban. Bár akkor is sokat dolgoztam itthon és külföldön, abban az időben nem voltam divatos az egyetemi klubokban – vonja meg a vállát az énekes. – Ezért is érint most ennyire pozitívan, hogy ilyen őszinte rajongással vesznek körül a fiatalok.
– Az első duettlemezünk a nyolcvanas évek elején 450 ezer példányban fogyott el, aztán még tizenhármat csináltunk. Sok kamuzene van a piacon, látszik, hogy a gyerekek is döbbenten nézik. Nálunk elindul a Mamma Maria, és már énekelnek, táncolnak. Az annak idején lecikizett szórakoztató műfaj virágzik. Szeretnek bulizni, táncolni, megfordult a világ!
De hiába a pozitív visszajelzés, minden alkalommal átélik ugyanazt a drukkot.
– Minden koncertre negyvenöt perccel előbb érkezünk, még szinte senki sincs ott – meséli Klári.
– Gyurikám olyankor megkérdi a szervezőtől: Kisasszony, tessék mondani, lesznek itt emberek? Mire színpadra lépnek, igen. Mindig izgulunk, hogy lesz-e ott valaki? Ez most már így is marad erre a kis időre! – neveti el magát. – Hogy miért izgulunk, nem tudom. Büszkén mondhatom, mire mi kezdünk, mindig telt ház van. Koncert után még sokáig nem tudunk eljönni, osztogatjuk az aláírásokat. Gyuri olyan, mint egy terminátor!
