A klinikai halálból hozták vissza Rékasit

Második szülőszobájának nevezi kórházi kórtermét Rékasi Károly, ahol csütörtök délelőtt tartott sajtótájékoztatót a szív napja alkalmából, és ahol június 30-án megmentették az életét. Nem véletlenül fogalmazott így a színész: a Bors megtudta, súlyos motorbalesete után az orvosok nem az állapota stabilizálásáért küzdöttek, hanem azért, hogy visszahozzák az élők közé.

– Amikor a kollégák kiérkeztek a helyszínre, és meglátták, milyen állapotban van, egy fillért sem adtak volna azért, hogy életben marad. 45 percen keresztül élesztették újra, még a légzését is le kellett állítani, tényleg a halálból hozták vissza – mesélte a tájékoztató után egy kórházi dolgozó lapunknak. A baleset utáni nyilatkozat mindezekről nem szólt, a színész láb-, fej- és gerinc­sérüléséről írtak, illetve arról, hogy sikerült sta­bilizálni a be­teg állapotát. Rékasi Károly mindezekből a borzalmakból semmire nem emlékszik, a legnehezebb pil­lanatokat szerinte a családja él­te át.

– Nem tudom, meddig élesztgettek, mert másnapig mélyaltatásban tartottak. Viszont volt egy olyan pillanat, amikor a műtő előtt várakozott az édesanyám, a testvérem, a két gyermekem, természetesen Gerda, és jöttek ki az orvosok, akik csak annyit mondtak nekik, hogy mindent megtesznek, hogy életben tartsanak. Ez elég vacak lehetett nekik – árulta el a Borsnak Rékasi, majd azt is bevallotta, nemcsak a balesetre nem emlékszik, de arra sem, hogy a felépülés első szakaszában mi történt vele.

– Számtalanszor elő­fordult, hogy kitéptem magamból a csöveket, és útra keltem a kórházban, ezalatt Gerda volt mellettem, és óvott engem, aki kora hajnaltól ült az ágyam mellett, sokszor késő éjszakáig. Nem okoztam neki és a családomnak könnyű pillanatokat, konkrétan négy gipszcsizmát fűrészeltem le a lábamról azzal a kis kórházi tompa késsel, amit az étkezéshez hoztak be nekem a dolgozók. Ebből egyet el is tettem magamnak emlékbe – mesélte a színész élete legkritikusabb napjainak részleteit.

A még bicegő, de egyre jobb kondiban lévő Rékasival a szív napja alkalmából rendezett sajtótájékoztatón találkoztunk, ahol nagy meglepetésünkre már mankó nélkül jelent meg.

– Az orvosi utasításokat szigorúan betartva, de a napokban letettem a mankót, ez az első munkám, amire saját lábon jöttem el – újságolta mosolyogva, és azt is bevallotta, már motorra is ült. – Csak a kis utcákban, egy pici motorra, de már felültem. Egy barátomhoz mentem át, aki megtanított motorozni.