Szívesen lennék kísérleti alany. Olvasom, bebizonyították, hogy mi férfiak, ha nem is jut el a tudatunkig, a nők illatából megérezzük, hogy mikor vannak a termékeny napjaik.
Ilyenkor nagyobb kockázatot vállalunk, és nagyvonalúbbak is leszünk. Most végre megértettem, hogy egy jó ideje nem a mulyaságom miatt nem megy a csajozás. Nem azért nem próbálkozom egy bombázónál, mert egy kopasz izompacsirtával látom, hanem azért, mert nem érzékelem a vágykeltő illatanyagát.
Vagy tíz éve ugyanis észrevettem, hogy hiába szagolgatom, nem érzem se a rózsa, se a jácint, de még a nagyon erős illatú liliom szagát sem. Nem örültem neki, ám mivel az ízérzékelésem nem változott, annyira nem is zavart. Azt gondoltam, ezután legalább kevésbé fogok fintorogni, ha egy ápolatlan ember mellé sodor a sorsom a villamoson. Nem vált be.
Sajnos a látványa legalább annyira idegesít. Azt viszont nem értem, hogy az ecet miért facsarja az orrom, a vöröshagyma pucolása pedig miért ríkat meg. Nem élek szagtalanul, csak korlátozottan. Szeretnék bekerülni egy kísérletsorozatba, hogy pontosan kiderüljön, miben korlátoz a „szagtalan” világom. És főleg, hogy van-e gyógymód. Hátha bátrabb leszek a bombázónál.
