Hogy mi volt az ő titka? Szerintem az, hogy olyan emberek is szerették, akik egyébként gyűlölik a politikát, a politikusokat.
És hogy ezt mivel érte el? Úgy gondolom, ő egy volt közülünk, még azt sem éreztette, hogy ő első az egyenlők között.
Bizonyára hozott rossz döntéseket. Bizonyára néha ügyetlenül és esetlenül mozgott abban a világban, ami távol állt tőle. Soha nem éreztük azonban úgy, hogy a pártpolitikai érdekek, a hatalmi mámor, pláne az anyagi előnyök mozgatnák.
Talán 1991-ben a feleségemmel kinn voltunk a tabáni koncerten. Egyszer csak azt vettük észre, hogy a fűben, a sok lazán öltözött ember között ott ücsörög két fekete öltönyös alak. Nem tudtam mire vélni, de amikor közelebb mentem, az államfő ott feküdt rövidujjú fehér ingében hanyatt, egy fűszálat rágcsálva, s élvezte a napsütést.
Amikor a koncert végén elindult, a feleségem – aki nagyon szerette – odalépett hozzá, s a tiszteletéről biztosította. Erre Árpi bácsi megölelte, s egy „köszönöm, kislány!” felkiáltással kétfelől arcon csókolta. Akkor ríkatta meg először a feleségemet.
Másodszor meg tegnap délután...
