Tóth Vera az első randin lefeküdt partnerével

Kevés ismert művész beszél nyíltan szerelmi kapcsolatairól, ám Tóth Verának volt hozzá bátorsága. Gyémánt című könyvében az életében felbukkanó férfiakról, a velük folytatott viszonyáról megdöbbentő részletességgel ír, mintha csak a négy fal közt mesélné a történeteket a barátnőjének.

Kötete elején még arról ír, hogy soha nem szerette az egyéjszakás kalandokat.

„Nem bírtam alkalmazkodni a szabályaihoz: mindig mélyebben érintettek. Nagyon fontos, hogy mi nők engedünk-e a csábításnak. A hajnali mámorban felhívjuk-e magunkhoz azt, akit kedvelünk, aki több lehet, mint egy egyéjszakás kaland” – tépelődik az énekesnő, s úgy a könyv felénél az olvasó számára kiderül, hogy sok csalódás  és megaláztatás után végül beadta a derekát.

„Megismerkedtem egy festőművésszel, aki olyan volt, mint egy királyfi, akiről kislánykoromban álmodoztam. Hosszú, barna hajú, kreol bőrű, szexi kisugárzással. Egy buliban találkoztunk, és annyira el voltam keseredve a szakításom miatt, hogy nem érdekelt, ő mit fog gondolni. Felhívott a lakására, aztán lett, aminek lennie kell, gyertyákkal, borokkal és sok érzelemmel teli érintéssel. Nem volt köztünk szerelem, de töb­bet jelentett egy szeretői vi­szonynál. Gyémántom első csiszol­gatásaiban akkoriban ő volt a fő vésnököm, ő mutatta meg nekem az igazi nőiességemet” – idézte fel évekig tartó kapcsolatát.

Aztán toppant az énekesnő életébe egy titokzatos amerikai férfi, akivel az interneten tartotta a kapcsolatot, majd két hónap után kirepült hozzá Amerikába.

„A  reptéren várt, kicsit távolságtartóan fogadott, majd telefonált, és elment. Azt hittem, szeretné, ha szerelem lenne köztünk” – de mégsem így alakult, Vera pár nap után repülőre szállt.

„Hogy tudtam átutazni a  világot egy olyan emberért, akinek épp nem volt hozzám kedve? Akkor örökre megtanultam, hogy nem szabad elhinni mindent, amit látok. Álmokat kergettem, és hittem a hollywoodi mesékben. Soha töb­bet nem keresett” – ír kislányos naivitásáról az énekesnő, aki a csalódások után egy „vasemberrel” kötötte össze az életét.

„Egy nap felhívott a mene­dzserem, hogy kapott egy csodaszép levelet egy fiútól, aki randevút szeretne kérni tőlem....Találkoztunk. Rózsát hozott, nem is akármilyet: ő maga kovácsolta nekem. Egész este együtt voltunk, nem húztuk az időt, már első este megtörtént. Sajnos utólag bevallom, hogy kihasználtam őt, mert valamennyire elfeledtette velem a  szorongó érzést. Utána három napig nem hívott, és emiatt megfordult a fejemben, hogy a ko­rábbi elveimet is felrúgtam egy kis megkönnyebbülésért” – vallja be Vera, de a vasember végül mégis felemelte a telefont.

„Sokszor néztem, ahogy dolgozik a műhelyében, ahogy a forró vassal bánik. Átszellemülten, mintha egy női testet érintett volna. Olyan volt, mint egy aktus, egy nemi együttlét, amit jó volt végignézni” – idézi fel Vera a kovácsmesterhez fűződő viszonyát, amely furcsán ért véget.

„Tele volt kisebbségi érzésekkel és feszültséggel. Volt két gyereke és egy exfelesége. Került mindenféle konfliktust, nem szerette, ha elmélyedek a lelki dolgokban. Kapcsolatunknak telefonos szakítás lett a vége. Én mondtam ki... méltósággal tűrte, hogy elhagyom, és soha többé nem jelentkezett...”