Negyven elmúlt, mégis gyerekként ugrándozott a Vissza a jövőbe! című film legendás helyszínein Dobos János. A harmincéves trilógiát irigylése méltóan ünnepelte.
2015. október 21. – ez az a dátum, amely már harminc éve tartja lázban a Vissza a jövőbe!-filmek rajongóit. Röpdeszka nem lett, a Cápa 19. része sem készült el – még –, de ez a nap akkor is Marty McFly és a Doki napja, akiket délután 4 óra 29 perckor tesz le repülő autójuk a kaliforniai Hill Valley-ben. A Bors megtalálta azt a magyar férfit, aki – ha nem is az időgépen – idén felkutatta a film legendás forgatási helyszíneit, így ünnepelve a trilógiát.
– Legalább egy évig terveztük a zarándokutat rendes akciótervvel. A rajongók számára sok részletes térképet készítettek, azok vezettek minket is. Szerencsére a munkám egyébként is Kaliforniába szólított. Olyan izgalmas, felvillanyozó élmény volt az eredeti helyszíneken járni, ami leírhatatlan – meséli lelkesen Dobos János. Mindjárt azon az utcasarkon, ahová Martyék 2015-ben megérkeznek, hogy kimentsék Jennifert jövőbeli házukból: ez a családi házas övezet ma már elkerített a látogatók elől, de ügyesen be tudtak surranni. Ugyanígy magánemberek laknak a McFly-házban, de János szerint az elmúlt évtizedekben hozzászoktak a rajongók megjelenéséhez.
– Ahová akartunk, végül bejutottunk, még ha nem is volt egyszerű. A Doki 1955-ös háza ma is szinte ugyanúgy néz ki, de múzeumként működik, a „garázsban” pedig könyvesbolt van.
Az iskola, ahol Marty összehozza a szüleit, ma is megvan, és bár ritkán engednek be látogatókat, amerikai kísérőjével János bejutott: az a pedellus engedte be, aki már a forgatás idején is ott dolgozott.
– Ma is áll Hill Valley főterén az óratorony, amely segített Dokiéknak az időutazásban, de a Universal Studios területe, oda elég borsos, száz dollár körüli a belépő – mondja János, ezért ezt végül kihagyták.
– Nem bírtam ki, hogy ne feküdjek az úttestre, ahol Marty, vagy ne imitáljak gördeszkázást a parkolóban. Mintha újra gyerek lettem volna. Az ember számtalanszor megnézte a filmeket, és amikor maga körül látja háromdimenzióban azt az ismerős terepet, az elképesztő – mosolyog János.
