Az Éjjel-Nappal Budapest Bécy-je utazásai során előszeretettel látogatja a helyi kaszinók rulettasztalait. Állítja, sosem volt játékfüggő, de mindig szerette a szerencsét kísérteni.
Az Éjjel-Nappal Budapest fényűző életet élő vállalkozója imádja a kaszinók vibráló hangulatát, de különös fóbiái miatt leginkább csak a rulettasztaloknál próbálta megsokszorozni a pénzét.
– A kártya azért maradt ki az életemből, mert sohasem szerettem egy helyben ülni. Egy komoly pókerpartin pedig sokáig kell rostokolni. A félkarú rablókat pedig azért nem szerettem, mert van egy olyan paranoiám, hogy a rengeteg ember, aki a gombokat nyomogatja, vírushordozó lehet. Ezt arra alapozom, hogy egyszer az egyik ismerősöm így szedett össze egy csúnya körömágybetegséget – árulta el a szándékosan tájszólással beszélő milliomos.
– Maradt a rulett. Százalékos arányban nagyon kevés ember hagyja el profittal a kaszinókat. Én azonban közéjük tartozom. Többször előfordult, hogy bementem százötven dollárral, és kijöttem nyolcszázzal. Viszont a rulettezésből nagyon nehéz kiszállni. Az ember belelendül, és egy nyerő széria után azon veszi észre magát, hogy a felét elbukta. Aztán ilyenkor abban a reményben folytatod, hogy hátha megint nyerésben leszel, a végén annyival szállsz ki, amennyivel beléptél. Vagyis általában nulla forinttal jön ki az ember – ecsetelte Bécy, aki az utóbbi időben keveset ül rulettasztalhoz.
