Az arabok idegen férfihoz küldték teherbe esni a feleségüket, a görög fiúkat lenézték, ha nem akartak idősebb pasikkal szexelni. Az egyiptomi fáraók évente kiverték a Nílusba, a római nők pedig kígyót tartottak örömszerzése. Ámuljon és bámuljon letűnt civilizációk szexuális szokásain!
Amit a mai ember undorító perverziónak, sőt bűncselekménynek tart, az nem volt mindig az. Az ókorban, több ezer évvel ezelőtt mai szemmel egészen elképesztő szexuális szokások voltak teljesen természetesek, divatosak, sőt egyenesen elvártak. Olyanok is, amikért ma simán börtön járna.
Az arab törzseknél – még Mohamed próféta és az iszlám előtt – szokás volt kölcsönadni a feleséget másik férfinak. Nem a „társadalmi előremenetel” érdekében, hanem hogy szebb, okosabb gyereke legyen az embernek annál, mint amilyen a saját génjeiből lennének. Akinek tehát kellő önismerete és önkritikája volt, és jobb utódot akart magának, mint önmaga, az elküldte az asszonyt olyan férfihoz, aki a kívánt pozitív tulajdonságokkal bírt.
A nő addig maradt az illető házánál, míg teherbe nem esett. Mindegy volt, hogy ez négy hétig vagy négy hónapig tart. Ez alatt az idő alatt látni láthatta a férj a nejét, de nem dughatott vele. A megszületett gyereket minden további nélkül a sajátjának mondhatta, tök mindegy volt, hogy nem ő a biológiai apa.
A pederasztákat, tehát azokat a férfiakat, akik fiatalabb fiúkhoz vonzódnak, ma megveti a társadalom. Az ókori görögöknél azonban azokat a srácokat nézték le, akik nem voltak hajlandók együtt hálni érettebb férfiakkal. S minthogy a görögök imádták a színházat, az egésznek külön rituáléja, megszabott forgatókönyve volt.
Amikor a férfinek megakadt a szeme egy fiatalemberen, nem neki, hanem a barátainak jelezte, hogy bizony kiszúrta őt, és szívesen a szeretőjévé tenné. A srácnak erre két lehetősége volt: ha nem akarta, elbujdosott, ha akarta, felkészült a nagy eseményre. A ceremónia pedig úgy zajlott, hogy a „kérő” megszöktette szíve fiúját. Annak barátai viszont a pár nyomába eredtek, és megpróbálták kiszabadítani cimborájukat. Ám a leendő szeretők „vidékre menekültek”, ahol csomó időt töltöttek kettesben: vadásztak, halásztak, buliztak, szexeltek.
Amikor a férfi hazaengedte a fiút, gazdagon megajándékozta, és nagy ünnepséget is rendezett, amire mindenki hivatalos volt, aki a fiúrablási ceremóniában részt vett. Az ilyen srácoknak nagyon magas társadalmi rangja lett, sőt, azokat a fiúkat, akik nem voltak benne a buliban, jellemhibásoknak tartották, és nem is találták őket olyan vonzónak a férfiak.
A kínai taoizmusban minden a csí körül forog, az életenergia körül, ami mindenben és mindenkiben benne van. A testben a jing (az életesszencia) formájában. Ha ebből veszít a szervezet, akkor lesz az ember beteg vagy halott. A legtöbb jing pedig a férfiak magjában van. Ezért aztán nagyon ügyelniük kell arra, hogy ne szórjanak el túl sokat és feleslegesen belőle. Innen jött az instrukció: úgy kell szexelni, hogy az ember ne ejakuláljon! Közben arról is meg voltak győződve, hogy minél többet szeretkezik valaki (elsősorban szép szűzekkel), annál több jingje lesz. Tehát arra mentek, hogy sokat keféljenek, de ne lőjék el a tárat.
Az orális szex első említése az ötezer éves egyiptomi mitológiában lelhető fel, amikor Ozirisz isten (képünkön) feltámadásáról esik szó. Miután fivére, Szeth megölte Oziriszt, apróra darabolta, és testrészeit szétszórta a világban. Ozirisz felesége, Ízisz azonban összegyűjtötte a darabokat, hogy ismét életre keltse szerelmét, csakhogy pont a péniszét nem találta.
Hogy ne emiatt kelljen átengednie a halálnak Oziriszt, agyagból formált egy új hímvesszőt neki, és azért, hogy minden tagját átjárja az erő és energia, szájjal elégítette ki. Így aztán a régi egyiptomiaknál a felláció nem valami erkölcsileg romlott, elítélendő dolog volt, épp ellenkezőleg. Az egyiptomi nők voltak az elsők, akik piros rúzst használtak annak érdekében, hogy felhívják a figyelmet szopástudásukra.
Az egyiptomi hitvilágnak az is része volt, hogy a világegyetem eredetileg egy kaotikus, zavaros leves volt, amiből aztán keletkezett egy tojás. Ebből kelt ki Atum napisten. És az első, amit tett, hogy nekiállt maszturbálni. Magjából lettek a további istenek, akik segítettek neki a világot megteremteni és felette uralkodni.
Egyiptomban alapvető volt az a felfogás, hogy az ejakuláció az élet kiáradó hatalma. Mivel a fáraó maga is az istenek közé tartozott, feladata volt a világot egyensúlyban tartani. Ennek szellemében minden esztendőben újra és újra meg kellett mutatnia, hogyan keletkezett az univerzum. Tette ezt a Nílusnál, nagyközönség előtt. Önkielégítés közben nagyon kellett ügyelnie arra, hogy minden csepp ondója a folyóba hulljon és ne szárazföldre.
Végül minden férfinak, aki jelen volt a ceremónián, szintén ki kellett vernie a Nílusba. (Mint láthatjuk, mindez merőben ellentétes a kínai taoista felfogással, de hitbéli-filozófiai vitába nem keveredhettek akkoriban a felek.)
A ma ismert legrégebbi műpénisz egy körülbelül 26 ezer éves kődildó. Vibrátora először pedig a híres és csodaszép egyiptomi fáraónőnek, VII. Kleopátrának (i. e. 69 – i. e. 30.) volt, ugyanis az ő igényeit az akkor használt, hagyományos műfarkak nem elégítették ki. Az ókor legismertebb celebje állítólag egy olyan üreges tököt használt örömszerzésre, amibe élő darazsakat tettek, azok szolgáltatták a rezgést.
Az antik görögök és rómaiak is nagy dildórajongók voltak. Mivel a kő- vagy fapéniszek nem voltak mindig elég simák, bőrrel vonták be őket.
Mezopotámia északi részén, Asszíriában nemcsak legális volt a prostitúció, de egyenesen kívánatos is, hogy minden nő csinálja, teljesen mindegy, hogy melyik társadalmi osztályhoz tartozik. Óriási tiszteletnek örvendett Afrodité, a szerelem istennője, és az asszírek meg voltak róla győződve, hogy egy nő csak úgy őrizheti meg méltóságát, tisztességét, ha egy idegennel szexel Afrodité templomában. Legalább egyszer az életében meg kellett tennie ezt minden nőnek, aki adott a jó hírére.
Azok, akik csinálni akarták, egy zsinórokból készült fejpántot (diadémot) tettek fel, hogy meg lehessen őket különböztetni a többiektől. Kiültek a templom lépcsőjére, és vártak a partnerükre. Az első férfival el kellett menniük, aki kinézte őket, nemet nem mondhattak. A rituálé után a nő az istenek szemében már szentnek számított.
Elképesztően régóta szexel(t) az ember állatokkal. Egy 25 ezer éves metszet egy nőstényoroszlánt ábrázol, ami egy rést nyal. Hogy az most egy vagina vagy egy hatalmas pénisz húgycsőnyílása, abban nem tudtak dűlőre jutni a tudósok.
Itáliában találtak egy Krisztus előtti 7. században készült rajzot, amelyen egy férfi és egy szamár látható aktus közben, és az antik Rómában a nők szexuális célból tartottak kígyókat.