Miért kell látni, hogy Dobó István miként belez ki törököket a várfalon vagy ahogyan Mel „Bornemissza” Gibson éppen levágja Jumurdzsák fejét?
A magyar filmgyártásnak úgy kellenek a kasszáknál is bizonyító, nagy történelmi filmek, mint egy falat kenyér.
Nem a Sacra Corona-féle borzalmakra gondolok itt elsősorban, hanem az olyan, tényleg ütős, látványos jelenetekben gazdag, monumentális mozikra, amelyekre nemcsak idehaza, de világszerte beülnek az emberek.
A magyar történelem ráadásul simán ki tudna termelni több száz filmre való epikus sztorit. Ezért is érthetetlen, miért éppen az Egri csillagokat készülnek újraforgatni.
Félreértés ne essék: én örülnék a legjobban, ha mondjuk a nándorfehérvári csatáról vagy a Rákóczi-szabadságharcról készülne egy, a Rettenthetetlenhez hasonló, kőkemény és véres mozi. De miért éppen az Egri csillagokból?
Abból, amelyből már készült egy jó film. Miért kell látni, hogy Dobó István miként belez ki törököket a várfalon vagy ahogyan Mel „Bornemissza” Gibson éppen levágja Jumurdzsák fejét?
Én jobban örülnék, ha az egri csillagok továbbra is romantikus hősökként élnének tovább, és nem vérgőzös állatokként, még ha az igazi ostrom nem is volt egy táncos mulatság. De talán nem is baj, ha nem így emlékszünk rájuk.
