A kétszeres Pulitzer-emlékdíjas televíziós megunta, hogy hozzá nem értők mondanak véleményt a műsoráról – nagyrészt ezért tűnt el a képernyőről. Ezt az <em>Összezárva Friderikusszal</em> című, vasárnap látható műsorban árulta el, amelyben a két televíziós nagyágyú huszonnégy órát töltött együtt.
„Én akkor már csináltam a kávéházat, és nagyon szerettem volna regényt írni. Egyértelmű volt, hogy a hármat egyszerre nem lehet, csak kettőt. A tévézést, bevallom, akkor már untam is egy kicsit, meg Árpa Attilával sem voltam jóban. Ő akkor kreatív vezető volt a TV2-nél, és állandóan konfliktusaink voltak, ezért úgy döntöttem, akkor ezt a munkát hagyom el. Végre élhetek más pontjain a világnak” – hangzott el a műsorban.
Megkerestük az írót, hogy az eddig titokban tartott Árpa–Frei konfliktusról kérdezzük. Kiderült, nem csak a producer miatt változtatott hivatást.
– Árpa Attila úgy került szóba, hogy nemrég volt Friderikusznál, aki többször emlegette – mondta a Borsnak Frei. – Az túlzás, hogy kizárólag miatta hagytam abba a tévézést, de az igaz, akkor ott éreztem legkevésbé jól magam. Árpával nem voltam rosszban, de igazán jóban sem, mert nem segítette a munkámat. Ám abban az időszakban már inkább az akkori programigazgatóval volt problémám. Gyöngyösi Bence azt mondta, hogy számára értelmezhetetlen a Dosszié, nem érti, miért van a TV2-n. Én meg ezt nem értettem, hiszen a Dosszié tizenhárom éven át az egyik legnézettebb műsor volt.
– Gyöngyösi azzal nem tudott mit kezdeni, hogy havonta csak egyszer látható. Mert mi legyen a többi héten? És Árpa nem mondta, hogy ez a legnézettebb műsor, és a vezérigazgató sem. Nekem viszont nem volt kedvem elmagyarázni, miért jó a Dosszié. Ők a milliós nézettséget, a horribilis reklámbevételt nem tudták értelmezni, én meg azt, amit ők mondtak. A tévézésben sok hozzá nem értő vezető van, sok fura program- és kreatív igazgató. A baj az, hogy a sorsod tőlük függ, nem a nézőktől.
Frei imádta a munkatársait, de mivel már nem érezte jól magát a tévénél, és három munkát nem bírt volna párhuzamosan végezni, a tévézést abbahagyta.
– A kávézóban direkt kapcsolatban vagy a fogyasztóval – folytatja. – Vagy megissza a kávédat, vagy nem. Vagy megveszi a könyved, vagy nem. Az Árpa-típusú konfliktusokból azt szűrtem le, hogy az én produktumom attól függjön, akinek készül. Ha neki tetszik, akkor működik, ha nem, megbukom. Közvetlenül csak én és a fogyasztó. Hiába tetszik a nézőknek a műsorom, ha a vezetőség nem tudja értelmezni. Ez annyira szakmaiatlan. Jöttek-mentek a programigazgatók, és neked mindig túl kellett élned őket. Akkor a TV2 ilyen volt. Durva, amit mondok? De így gondolom. Döntenem kellett, és szerencsére volt választásom. Azt hagytam abba, amit akkor a legkevésbé szerettem. Ennek azonban több összetevője is volt. Például az is benne van a műsorban, hogy nem akartam bőröndből élni. Az életpályámat nem egyvalaki miatt változtattam meg. Őket nem respektáltam szakmailag, a döntésem azonban komplexebb volt.