Harsányi Levente: Nemcsak legyártani kell a gyereket

– Este egyedül vigyázott a gyerekeire, az egy­éves Lillára és a hat és fél éves Nándira. Túlélte?
– Nehezen!

– Nem létezik, ön híresen jófej apuka.
– Komoly logisztika kellett hozzá, amiben a fiam tudott segíteni. Amíg összehangoltan elkészítettem a vacsorát, ő figyelt a húgára, míg fürdött. Aztán kiemeltem a kádból, megtöröltem, bepelenkáztam és lefektettem. Lilla annyira jó gyerek, lerakom, negyedóra múlva alszik, és csak reggel kel fel. Rendezvényeken mindig azt mondom az egygyermekes szülőknek: védekezzetek! De ez így nem igaz. Ami az elsőben rossz volt, az a másodiknál határozottan jó. Kicsit nekifeszülsz, de megugrod az akadályt.

– Felmérésekből kiderül, hogy két pici gyerek mellett szinte lehetetlen megtartani a kapcsolatban az intimitást. Ez önöknél hogy működik?
– A felmérés igaz. Munka, gyerekek, iskola, edzés... már az kihívás, hogy tíz után fent tudj maradni. Talán, ha 0–24-ben lenne bébiszitter, akkor minőségi időt tudnál együtt tölteni velük. Nem venné el az erődet a korán kelés, a monoton feladatok, csak a jók maradnak. Szily László Kitolás – Kalauz leendő apáknak című könyvében konkrétan leírja, hogy mi történik ilyenkor. Nagyon vicces, lássuk be, csak így lehet túlélni! Esténként mi is szoktunk így válaszolni arra a kérdésre, hogy: Mit kérsz, Kicsim? Van ott egy kötél, pisztoly, arzén... (nevet)

– Ön sem hisz az ömlengős, cukorszirupos kamunak, hogy milyen csodálatos is ez az időszak?
– Sokszor köszönik meg egy-egy rendezvény, főleg a Várandósok Éjszakája után, hogy végre valaki őszintén beszél erről. Már az áldott állapot is, amikor a párod rosszul van, elájul, inkább szívás, mint áldott. Sorozatos orális találkozás az élettel. Ez nem stand up, hanem őszinteség. Nemcsak legyártani kell a gyereket, hanem utána cipelni is. Egy barátom szerint ez olyan, mint a befektetési jegy, ami energiát beleteszel, annak hatványozottan kapod vissza az értékét. Csak az odavezető út nagyon kemény. De persze alapvetően jó is. Az a lényeg, hogy ne vedd komolyan, mert akkor megőrülsz.

– A második gyerekre már nem feszült rá annyira?
– Az elsőnél hőmérővel méred a fürdővizet, bekapcsolod a légzésfigyelőt, amikor alszik, és szag­elszívós pelustartót veszel. A másodiknál a könyököddel nézed meg a vizet, lerakod aludni, és egyszerűen kidobod a pelust. Nem forralod, nem veszel babavizet. Azt mondom, legyen még egy, akkor történnek a jó dolgok.

– Esetleg egy harmadik?
– Nem! Nem tudjuk megoldani. Esetleg akkor, ha majd le lehet tölteni a netről. Ha emberi testben kell kihordani, akkor nem. Az kemény játék. Szeretjük a gyerekeinket, olyan apuka vagyok, aki sokat törődik velük, de be kell látni, nem lesz több.

– Újra feltenném a kérdést, van idejük egymásra?
– Próbálkozunk, de Ági is, én is dolgozom, ha néha találkozunk, akkor egymásra csodálkozunk. Napközben vívom a saját csörtéim, tárgyalás, felvétel, próba. Ez persze nem kedd délelőtt tízkor van, így többet tudok otthon lenni. Szabadabban osztom be az időmet, cserébe hétvégén dolgozom. Akkor lehetnénk együtt, de nem tudunk miattam. Vasárnap igen, de az családi program, két gyerekkel. Nem tudunk ketten lenni, hacsak nem a pincében, a gardróbban vagy a garázsban egy gyors légyottra, de az nem olyan. Este tízkor eldőlünk mindketten.

– Páromnak hívja a gyermekei anyukáját, miért nem házasodtak még össze?
– Úgy hívjuk egymást, hogy férjem, feleségem.

– Mi az ok?
– Először jött a gazdasági válság, nem lett volna ésszerű költekezni, aztán jött Lilla. De így is boldogok vagyunk. Egy papírtól nem leszünk se boldogabbak, se boldogtalanabbak.

– Azért bennem még mindig annak a bandázós pasinak a képe él önről, aki Ganxsta Zolee-val és Nacsa Olivérrel bulizik.
– Valóban olyan voltam, aki szeret menni a haverokkal, de van egy határ. Húszévesen láttam ezeken a helyeken negyven-ötvenéves embereket, és azt gondoltam, de gáz. Nem akarok hajnali háromkor ott állni a húszévesek között. Most a családdal kell foglalkozni. De a haverokkal való heti kapcsolat, a bandázás azért hiányzik.

– Bírná?
– Vinni kell a gyereket edzésre az uszodába, aztán rohanni haza, utána mennék el megnézni egy meccset, kártyázni, aztán kis italozás után reggel hétkor felkeni? Az nagyon melós.

– Hogy ismerte meg Ágit?
– Munka kapcsán, egy karácsonyi bulin, de akkor nem történt semmi. Hogy, hogy nem, a rádióban egy hónappal később beszélgettünk róla a kollégámmal, akkor ráírtam egy üzenetet. Elmentünk vacsorázni, így indult. Nem gondolkodtam, az érzelmeim vezettek. Csinos, gyönyörű, intelligens lány, végre minden passzolt. Megismerkedésünk évében teherbe esett Nándival. Ő is meglepődött, de abban hiszek, hogy véletlenül senki sem esik teherbe. Ha jönni akart, jöjjön. Szerelem volt első látásra.

– És azóta is ilyen simán megy minden?
– El kell mondani, minden kapcsolatban van mélység, magasság, szép pillanatok és viták. Aki nem ezt mondja, azt hazugságvizsgálóra kötném.

– Tudta, melyik volt az a pillanat, amikor azt érezte, hogy szerelmes?
– Nem tudtam. Belé vagyok szerelmes, és ennyi. Nem történt olyan, hogy szájjal lehúzott egy bárányfelhőt, amit vállal visszalöktem az égre. Akkor nem vagy szerelmes, ha ezt meg tudod mondani. Én ezt hiszem. Minden pillanatban szeretem, ahogy alszik, főz, öltözik, megérkezik, szeretkezik, mindig. Az elejétől fogva működik, és ennyi.

Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!