Kovács Patríciának nem számít a külső, sokkal inkább a férfiak belső szépségét szereti fürkészni. A <em>Hungary’s Got Talent</em> zsűritagja imádja megélni a szerelmet.
»Számomra és szerintem minden nő számára folyamatosan változik a FÉRFI fogalma. Leggyakrabban attól függ, hogy milyen élethelyzetben vagyunk. Más a vonzó és imponáló kamaszként és más kisgyerekes anyukaként.
Számomra az a legfontosabb, hogy biztonságban érezzem magam mellette, mert egy férfinak oltalmazónak és magabiztosnak kell lennie. Igaz, hogy én is tudok erős lenni, ha arra van szükség, mégis akkor érzem igazán jól magam, ha lágy lehetek és elomló.
A legfontosabb férfiak az életemben kétségkívül a szerelmeim, a testvérem és az édesapám, aki ugyan már nincs köztünk, és be kell valljam, hogy nem is volt éppen ideális a viszonyunk, de meghatározó férfi az életemben. Szerintem minden kislány örök életében azt a férfit keresi, aki vagy nagyon hasonlít, vagy éppen pont az ellenkezője a saját apjának. Én is így voltam ezzel mindig. Az öcsémet azért soroltam ide, mert szerintem az is nagyon fontos, hogy ő volt az – mivel együtt nőttünk fel –, aki mellett folyamatosan megtanultam, hogy bizony a „fiúk mások”. És a szerelmeim. Mindegyiküknek hálás vagyok, mert csodálatos érzelmeket élhettem át velük, és egyikőjüket sem bántam meg. A szerelmet szeretem megélni minden gyönyörűségével és poklával együtt.
Hogy mitől férfi a férfi? Nem tudom. Ez kémia. Mindegyik más. Az én szerelmeim is alapvetően mások voltak, külsőleg és belsőleg egyaránt. Két közös vonásuk volt. Az egyik a humor, ami számomra a legfontosabb tulajdonság. Az ironikus feketehumor a gyengém. A másik pedig a magabiztosság. Szeretem, ha egy férfinak van határozott elképzelése arról, hogy „merre van az arra”. Viszont külsőségekben nincs konkrét zsánerem.
A nő- és a férfiszerepek a XXI. században már nagyon összemosódtak. Én azt látom most a környezetemben, hogy a nők felé van egy plusz elvárás: hogy családanyák is legyünk, és persze a karrierünket se hanyagoljuk el. Hogy ebbe a nők saját magukat hajszolták, vagy a társadalom lökte ilyen elvárások felé őket, azt nem tudom. De abban biztos vagyok, hogy sok, alapvetően férfifeladatot vállalunk, és ezzel csökkentjük a férfiak szerepét. Sokkal jobban kéne balanszíroznunk…«
Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!
