Úgy tűnik, nem csak szalmaláng Détár Enikő és Kiss Péter szerelme. A színésznővel a <em>Bepasiztunk</em> premierje után beszélgettünk.
– Problémás időszakban találkoztak, amikor a házassága zátonyra futott. Benne volt a pakliban, hogy ez a kapcsolat csak ideig-óráig tart, nem igaz?
– Péter mindent tolerál, tapintatos, a válásom körüli nehéz időszakomat is érzelmi intelligenciával kezelte. Akkor türelemből, empátiából jelesre vizsgázott, de ez még nem volt garancia arra, hogy a kapcsolatunk kiállja az idő próbáját. Mégis azt kell mondjam: ezzel a fiúval baromi jól elvagyunk! Sokkal jobban, mint azt képzeltem. Sosem hittem volna, hogy ennyire be merem engedni az életembe. Ezt ő is tudja, úgy három-négy hét után mondtam neki: nyilván nem te leszel az, aki majd kitol a Farkasréti temetőbe, de most ez jó!
– Eléggé fekete a humora!
– Röhögött rajta Péter is. De komolyra fordítva a szót, két éve vagyunk együtt, és ez nagyon sok idő!
– Állítólag a szerelem két év után elmúlik, átalakul egy nyugodtabb érzéssé. Önök most itt tartanak?
– Hormonális bögy-bögy, így hívom a szerelmet, amikor cinikuskodom. Utána kezdődik a nagybetűs élet. A mi közös életünk tartalmas. Ha Péter meglát, még mindig boldogan felragyog az arca. Olyan, mint egy kölyök. Talán azért vagyunk meg ennyire jól, mert nem ülünk egymás nyakán. Fontos a megerősítés, az, hogy számíthatunk a másikra, de közben megmarad a szabadságunk. Mindig ad energiát, ha kell, megnyugtat. Az egész napos feszültség után jó, hogy otthon béke, nyugalom vár. Erre vágyom.
– A fia is elfogadta?
– Igen, az is jó, hogy hárman együtt is remekül tudunk létezni. Zsebi és Péter nagyon jól elvannak, haveri a kapcsolat köztük. Ameddig mindkettőnknek jó, addig együtt leszünk. Már nem szeretek hosszú távra tervezni. De, nehogy bárki félreértsen, a fejemben nem fordul meg a szakítás.
– Mégis olyan feszültnek látom, mintha zavarná valami.
– Minden rendben, csak fáradt vagyok, két-háromnapos alvásra vágyom. Ennyi a bajom. Sok darabban játszom. Mostanra olyan fáradt lettem, hogy külön öltözőt kértem, mert az esti előadás előtt lefekszem aludni.
– A Bepasiztunk! három barátnőről szól. Túlesnek egy durva váláson, de újra rájuk talál a boldogság. Önökről írták?
– Sokan úgy gondolták, mert sok a hasonlóság. Nem véletlen, hogy a saját nevünkön szerepelünk, de nem rólunk szól.
– Amikor azt énekli, hogy: „Mint egy kráter szívemen a forradás, ami történt, megtörtént, és elmúlt a sokkhatás már rég” nem tudtam elvonatkoztatni.
– Nem tagadom, nekem is mélyre ment. De az én életemben is eljött az a pont, amikor azt mondtam: élni kell, tovább lépni.
