Féljek-e a budapesti romkocsma udvarán, amikor Brüsszel alig 13 óra ide autóval, határellenőrzés nélkül?
Utálom, ha arasznyi betűkkel riogatnak a címlapok és a híradók főcímei, de a fenébe is: egy hónappal ezelőtt ugyanazokon a brüsszeli utcákon sétálgattam, ugyanott ittam a sörömet egy kávézó teraszán egy kollégával, ugyanott láttam először csadoros nőket és szlovén népviseletben parádézó európa parlamenti küldöttséget, ahol ma háborús állapotok vannak. Ahol felrobbanthatnak, lelőhetnek vagy megkéselhetnek, mert... mert éppen arra jártam.
A golyó és a repesz nem válogatott volna sem akkor, sem tegnap. Lehettem volna az az afrikai származású szállodaigazgató, aki éjjel kedvesen beengedett a kocsmatúrámból. Lehettem volna munkanélküli arab srác, vagy jól kereső magyar diplomata. Meghaltam volna, ha Abdelhamid Abaaoud mészárosai egy hónapja az én kávézómat választják, és nem autóznak el Párizsig.
De féljek-e a budapesti romkocsma udvarán, amikor Brüsszel alig 13 óra ide autóval, határellenőrzés nélkül? Amikor Szarajevó 7 óra, ahol pár napja 2 katonát lőtt le egy muszlim radikális? Amikor fapados járattal pár óra ide London és Madrid, ahol 2004– 2005 során százakat robbantottak fel?
Utálom, hogy nincs válaszom a saját kérdésemre.
