Öt hónapos kényszerpihenő után péntek este ismét színpadra állt a József Attila Színház Alku című előadásában Rékasi Károly. A közönség lélegzet-visszafojtva figyelte drámai alakítását.
– Visszatérni és eljutni oda, ahová öt hónapja vágysz, hatalmas dolog. Főleg egy akkora utazás után, mint az enyém. A klinikai halál állapotától eljutni odáig, hogy gyakorlatilag a darab első percétől az utolsóig színpadon vagyok, ez óriási – mondta a Borsnak boldogan a színész, aki a kétórás előadást bicegve ugyan, de tökéletesen végigcsinálta.
– Semmi sem esett ki a kobakomból, de nem tudtam, hogy ennyi idő után adódhat-e olyan helyzet, hogy álljt parancsol valami, és nem jön több információ. Maximális biztonságban akartam tudni a szöveget, így jóval többet kellett vele foglalkoznom, hiszen öt hónap az mégiscsak öt hónap. Ami a lábamat illeti, a combomat a csípőcsonttal nem izmok, hanem fémek kötik össze, ami jócskán korlátoz a mozgásban. Az előadást két próba is megelőzte, úgyhogy cipóra dagadt a lábam – árulta el Rékasi, akinek a fájdalmak ellenére nem lebegett más a szeme előtt, csak hogy újra játszhat, és miután ez beteljesült, bizony a Barátok közt macsójánál is eltört a mécses.
– A baleset óta arra vágyom, hogy megint élhessem a megszokott és szeretett életemet, és ott lehessek a színpadon, ami tegnap este megvalósult. Káprázatos érzés volt, amikor a végén kinéztem a nézőkre, és láttam a telt házat, éreztem a drukkoló tapsot. Bizony kicsordult a könnyem, és nem szégyellem! – mondta Rékasi, akit párja, Pikali Gerda és gyermekei nem tudták elkísérni a nagy napra, de mindvégig drukkoló üzenetekkel biztatták.
