Vodkás Pisti csak a kutyáját akarta megetetni. Semmi mást nem akart. Átment a szomszédjához, akitől rendszeresen kapott egy kis húst. Akár hitelbe is.
A szomszédnak épp ezért elege lett már. A férfi túl sokszor, túl sokat kért. Adott hát hús helyett egy jó nagy darab hájat neki.
A férfi agya elborult. Gondolta: kipakolja a húst a nő fagyasztójából, mindent, amit talál, de többet nem kuncsorog. Így 80- felé elég volt belőle. Itt, ahogy vannak, megöli a nőt. A kutya legalább jóllakik.
Vodkás Pisti, mondhatni csupa jó szándékból ölt. Hát nem bizarr?
Pedig a legelszántabb sorozatgyilkosok karrierje sem ível ilyen fényesen, évtizedeken át. A Kádár-rendszer eme hírhedt gazfickóját halálra ítélték, kegyelmet kapott, aztán évtizedekre meghúzta magát, majd újra bűnbe esett. Aztán megint. De mindig megúszta huzamosabb ideig tartó börtönévek nélkül.
És ez a szerencsétlen aggastyán most a kutyájára fogta, amit tett. Pedig úgy indult el: ölni akar.
Mert milyen élete volt Győrzámolyon? Másokra utaltan, egyedül, öregen? Egy fenét. Csak még egyszer, utoljára érezze a bizsergést... aztán odabent már van koszt, kvártély. Még hús is.
